[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 58
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 58


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Cím: Benő, a kutya vallomása
Szerző: agnes - Szemendei Ágnes
(09-28-2011 @ 07:07 pm)

:

 

 Benő a kutya – vallomás

Nem is tudom, hol kezdjem. Talán a végén, ami most az eleje lesz.
Volt nekem egy gazdám és a társa, akit mindig Ilonkámnak nevezett

 Régóta beteg voltak szegények, de ő különösen. Egy reggel elvitték,
sosem láttam többet. Csak a gazdám sírni, és nagyon szomorúnak.
Gyakran hajtottam a fejem a térdére, és olyan, de olyan  jó volt, ahogy
megsimogatta a buksimat. Annyi, de annyi szeretet volt benne.
Ő az utcán séta közben lett rosszul, és azóta, nem tudok róla semmit..
Én pedig öregségemre ide kerültem. Ebbe a menhelynek nevezett, ellátó
intézménybe.

Nem azt mondom, hogy rossz, vagy  egyedül vagyok. Dehogy, inkább
sokan. Enni is kapok, bár sietnem kell vele, mert napi adag van. Nekem
elég lenne, ha ez a sok zabagép nem akarná elenni előlem. Persze közben
fitymálják, szidják,
- de rossz ízű
– minek adnak ilyen vacakot,
-  nem ilyenhez vagyok szokva
 Aha akkor minek vagy itt? De azért két pofára tömik magukba önző módon.
Én már teljesen lemondtam a szabad életről, éreztem csak vegetálok.
És ekkor megtörtént a csoda. Megjelent egy - gazdik szeretnénk lenni -
kinézetű pár. Nem is figyeltem rájuk,
 csak mikor meghallottam a nevemet.

- Uram atyám!  Nekem szólnak! Ez nem lehet igaz! Engem hívnak! Engem,
a kiöregedett ebet. Alig akartam hinni a szememnek, mit is mondok, inkább
a fülemnek. Na azért nem rohantam, mert igen féltem a csalódástól, de
tetszettek. Mikor elmentek
 reménykedtem, jönnek még.

És varázslat történt, én kellettem nekik. Ma már velük élek. Mikor beléptünk a
 lakásba, azonnal beleszerettem. Olyan illata volt, de olyan, hogy a kutya ettől
otthon érzi magát.
Egy palotába kerültem, ahol kényeztetnek, fürdetnek, fésülnek, és igazi külön
fekhelyem lett.
A kosztom mennyei, mint a manna, és csak az enyém, egyedül az enyém.
Beilleszkedtem, a környék kutyái közé is. Tátott szájjal, kihegyezett fülekkel
hallgatják, mikor mesélek nekik, időnként a múltamról.
Szeretem a gazdáékat, és ők is szeretnek. Rátaláltunk a kincsre, ami bennünk
van, és ez, a kölcsönös szeretet.
De száz vaunak is egy vakkantás a vége, boldog vagyok, és mindig jóllakott.


 





(335 szó a szövegben)    (900 olvasás)   Nyomtatható változat


Teru: (09-28-2011 @ 08:08 pm)
Aranyos történet, kedves Ágnes, bár sok embernek is ez lenne a sorsa, milyen jó lenne ugye? De velünk a kutya sem törődik... Ölellek szeretettel Teru

haaszi: (09-29-2011 @ 05:14 pm)
Szép kis történet, jól képzelted bele magad a kutyus helyébe. Nagy megrázkódtatás egy állatnak is, elveszíteni azokat, akik szerették...

Lyza1: (09-29-2011 @ 07:03 pm)
Nagyon kedves történet...Gratulálok, igazán mondhatja: most nem kutyául érzem magam! ))))

agnes: (09-29-2011 @ 08:55 am)
Azt hiszem Terukám, nagyon sok igazság van abban amit leírtál. Van egy kedves virtuális baráti házaspár, és ők hozták el a kutyust,...és megoróbáltam kutyául lenni, az ő helyében. szeretettel ölellek agnes

szilfer: (10-01-2011 @ 03:06 pm)
Kutya nagy szerencséje volt az ebednek, mások is hasonló életért epednek. Oszthatna a sorsunk már kevesebb gondot, a gazdinak több húst, kutyájának csontot!:))) Szeretettel olvastalak, Feri:))

Lorelei: (10-02-2011 @ 02:33 pm)
Nagyon szépen oldottad az elején lévő szomorúságot a kutyus élményeivel, kedves Ágnes. :) Külön teszett, mikor Benő azt ecsetelte, hogy milyen a koszt a menhelyen. "A zabagépek eleszik előle a kaját és két pofára tömik magukba önző módon." =)))) Hogy idézzem őt: olyan, de olyan ^^ kis kedves történet volt ez. :)

blue: (10-02-2011 @ 10:43 am)
Aranyos történet. :)

  

[ Vissza: agnes - Szemendei Ágnes | Művek listája ]

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.42 Seconds