Karácsonyi vacsora

A hajszárító hirtelen felébredt. Testét a jól ismert melegség
járta át. Boldogan egy  szelesen forrót sóhajtott, alig várta,
hogy gazdája hajával játszadozva érezze jól magát.

A haj most is illatos volt, és üde. Aranyszőke  ragyogása,
mindig elcsábította, és érezte, ma is, biztosan megteszi.
Nem  tévedett.
Csalogatóan integetet felé, és csábítóan szikrázott a
fényben. Hullámzott, és ringott, mint a búza tenger.
Minden mozdulatával kérlelte a masinát

Száríts meg gyorsan, így olyan nehezen mozdulok,
pedig szállni, szeretnék! Szállni, és repülni, gondolta
vágyakozón, - mielőtt ez a nő csatok közé fogna.
Szerette azért, persze hogy szerette, hisz ápolta,
gyógyítgatta. Imádta, mikor kefével cirógatta szálait. Ez,
legalább annyira kényeztette, mint a szabadság. Szinte
elaludt, és álmodott a repülésről.
 
Na, ez az! Nem lehetek eleget szabadon! Mi hasznom
van így? szégyell engem? A hajszárító csak zümmögött,
és bizony, boldogansóhajtozott, miközben fogócskáztak.
- Te érted ezt? Kérdezte tőle.
- Megvallom őszintén, nem értem. Ha valakinek, ilyen
hosszú, szép haja van, miért nem mutogatja mindenkinek?
Közben a haj csillogása kiteljesedett, és olyan szép volt,
hogy a szárító, alig kapott levegőt.
még oda lehelte neki.

- Mennem kell, nem felejtelek, egy hét múlva itt vagyok!
Visszaintegetett, és megadóan várta, hogy szorosra fogják.
De ma elmaradt. Most mi történt?  Nem értett semmit
Hirtelen megszólalt a csengő, és rossz érzés kerítette
hatalmába. Egy férfi állt az ajtóban.
- Csókolom a kezét!  Gedeon Dénes vagyok, a mester.
Ugye Önnel beszéltem meg  mára a találkozót?
- Jó napot kívánok! Hári Helga! Jöjjön be.
A többi nagyon gyorsan megtörtént. A férfi, a nő kezébe tette a pénzt,
boldog ünnepeket kívánt, és máris távozott.
Helga becsukta az ajtót, fejét nekitámasztotta,
és csendben sírni  kezdett. Azt nem is hallotta,
mert nem hallhatta, hogy a haja is zokog.
Már nem fog vele fogócskázni, és évődni a hajszárító. Már csak egy
csutak, alig 2 centis. De arra azért kíváncsi volt,
a nő miért siratja, mikor ő vágatta le?

A gyerekek, nem hittek a szemüknek, alig
ismerték meg, az anyjukat. Anya, miért?
Amikor anyjuk szeme megtelt könnyel megijedtek. Ne sírj anya!
Nagyon jól áll így is! Talán örömében is sírt.
Nem paprikás krumplit fog adni karácsonyi vacsorának.
A műfenyő alatt lesz ajándék, ami apróság,
de lesz! Lázasan szorzott, osztott.
Mit tud venni, mennyiért?  Ezzel a pénzzel,
sokáig ki fogja húzni.

Hirtelen elmosolyodott, melyben ott fénylett
a legszebb, az önzetlen szeretet.
Csodás lesz a karácsonyuk! Erre gondolt, miközben megsimogatta a haját[