Vallomások percegő sora,
a havazás szava.
Míg földet ér a pelyhed,
szél susogja éneked.
Ezernyi csodád elbűvöl,
és elcsábítja ajkam.
Hűvös cseppként uralja,
ívén végig gurulva,
szinte érzem,
hogy hevül a hideg közepében.
Ámulva nézem szépségedet,
ahogy a fákat is díszítgeted,
mint megannyi széllel táncoló
hófehér virágszirom,
lassan érkezve a földre,
mint égi bazsalikom.
Ha végig sétálok a havon,
csikorogsz halkan,
de minden lépésemben,
ott vagy egy dalban. 

Drága csillogó telem.
Mesélj még, suttogj nekem.