Ragadj meg két karoddal! Vond ajkadhoz ajkam!
Engedd útjára a gyönyört lassan, nagyon lassan.
Élénkíts fel csókoddal, lobbantsd lángra testem,
Perzseljen a tudat, hogy így még nem szerettem.

Varázsolj el szép szavakkal-életre kelt vággyal-
Bűbájt adó fényéjszakán vad, őrült tombolással.
Ölelj szabad szívvel, mint egy képből éledt álmot,
Mit nem engedsz el többé, mert ez a valóságod.

Feledtesd majd velem, hogy bűnnel telt az élet,
S a világban kóborló dac megöl minden szépet.
Adj mosolyt akkor is, ha könnyes lesz a szemed,
Ha már égi szárnycsapásunk föld mélyébe veszett.