Vad erejű szélben könnyet sír egy madár,
Kitárt fehér szárnyaira eső cseppje szitál.
Hullámhabok sodrásában párját keresi,
De jajkiáltó szavát már sehol sem leli.

Valaha égben szállt a gyors röptű sirály,
Ma kóborló koldus lett az egykori király.
Égben járó bánatától megdörren az ég,
Mikor tátongó szívével a tenger felé néz.

Kopár sziklaparton kövek között ébred,
Érzi, hogy nemsokára itt a végítélet,
Mégis boldog, mert nem lesz egyedül,
Mikor távolodó lelke a fényben elmerül.