Karácsonykor
visszamegyek, abba a gyermekkori házba,
ahol kalácsillattal telt az otthon kis szobája,
oda, hol sosem volt gazdagság és mégis kincset leltünk,
mert mi szegényen is mindig gazdagon szerettünk.
Hisz nálunk a szeretet mindig fényt ragyogott,
akkor is, ha a karácsonyág nem roskadozott
az aranypapíros szaloncukrok édes formájától,
sem a csilingelő harangocskák harsány dallamától,
csak néhány piros alma lógott szépen sorban rajta
s az a pár csillagszóró, mely az ezüstszínű angyal-hajat
sugarakba fonta.
Odamegyek vissza, ahol nálunk minden lélek tudta,
a Karácsony Ünnepe az, különleges csoda,
mert ilyenkor a szívek érző muzsikája,
egy dallamot játszik,
itt a földi síkon
és fenn a mennyországba