:
Mindig abban a hitben éltem, hogy akit szeretünk
Azt soha, de soha nem veszítjük el,
Mert az a nemes acélkapocs, mi összefog majd vele,
A legrozsdásabb években is öntisztulást nyer.
Mindig abban bíztam, hogy a lélekből jött vaserővel,
Nem bír el oly könnyen a vészt hordó halál
És az életösztön úgyis diadallal győz minden baj felett,
Akkor is, ha rokkanttá válik egy-egy harc után.
Azt hittem, hogy a belőlem eredő makulátlan jósággal,
Minden elátkozott bűntudattól majd új áldást nyerek,
Mely segít feldolgozni azt a mérhetetlen fájó érzést,
Mitől minden éjjel könnyes szemmel sírva ébredek.
Mindig azt reméltem, hogy egyszer valóság lesz álmom
S akkor nem zokognak kínkeservvel a megtört emberek,
Mert a halál sarkig tárult vaskapuját láncokkal zárják le,
Az egymás dobbanásába kapaszkodó ütemes szívjelek.
Most mégis búcsúznom kell attól, akit nagyon szeretek,
Hiába gondoltam az élet szépségét örök körforgásnak.
Körülöttem részecskékre bomlik a valónak hitt képzelet
S én szálló porszeme leszek a múlandó varázsnak.
(240 szó a szövegben) (951 olvasás)
Attila61: (02-16-2010 @ 03:55 pm)
A test eltávozik ,de a lélek tovább él velünk,akik őrizzük szívünk mélyén az emléküket.Részvétem!
Megható ez a szomorú vers! Én mint olvasó, Köszönöm!
lena1: (02-16-2010 @ 04:06 pm)
Kedves Attila!
Köszönöm a szép és vigasztaló szavakat. Bízzom én is abban, hogy a lélek tovább él. Szeretettel üdvözöllek!
Bodza: (02-16-2010 @ 05:24 pm)
Kedves lena1, átérzem fájdalmad. Nem rég még hittem a szeretet hatalmát, de nem védett meg. Ma már emlék csupán...
lena1: (02-16-2010 @ 05:44 pm)
Kedves Edit!
Én is azt hittem, hogy a szeretet nagyobb erővel bír, mint a halál, de tévedtem.
Köszönöm, hogy olvastál!
prince60: (02-16-2010 @ 09:18 pm)
Úgy érzem ide nem kell most mást írnom, csak annyit, hogy: Nagyon szép! Szeretettel ((Zoli
lena1: (02-16-2010 @ 09:24 pm)
Nagyon szépen köszönöm, kedves Zoli!
Szeretettel.Lena
Teru: (02-17-2010 @ 04:21 pm)
Kedves Magdi,
fájó soraid emlékeket téptek fel bennem. Sokan azt mondják a halál erősebb a szeretetnél pedig nem úgy van. A halál volt, elment, de a szeretet még most is él. Az felett senkinek, semminek hatalma nincs...
Ölellek
Teru
lena1: (02-17-2010 @ 04:37 pm)
Drága Teru!
De, azok a simogató kezek annyira hiányoznak.
Pótolhatatlan az értékük. Köszönöm kedves szavaid. Mindig öröm, ha itt vagy. Szeretettel gondolok rád. Magdi
