| Küzdőtér |
|
|
|
Cím: Hulló csillag
Szerző: lena1 - Kun Magdolna
(04-11-2010 @ 02:37 pm)
:
- Nézd ott azt a csillagot, milyen fényes. Talán most születhetett?
- Kérdezte a lány a fiútól, aki kitartóan nézte vele az éj vakító lámpásait.
A fiú gyengéden magához szorította, és halkan a fülébe súgta
- Valóban nem láttam még én sem ennél fényesebbet.
Közben elfordította tekintetét. Arcát a lány bronzvörös hajába temette,
Nem akarta, hogy észre vegye kicsorduló könnyeit. Csak ő tudta, hogy kedvese
haldoklik. Már nem sok időt hagyott neki a sors. Néhány napot, talán egy hetet.
A lány egész életében a csillagok közé vágyott. Úgy gondolta nem lehet annál szebb,
mint, amikor a testből kilépő lélek egyenes irányban suhan a végtelen felé.
- Mondd, ha egyszer meghalok, rám tudsz találni a sok csillag között?- szólt a lány
- Miről ismersz fel, hiszen mindegyik egyforma és ugyanúgy ragyog?
- Igen, rád találok- mondta a fiú
- Mindegyiknek gyémánttüzű a kisugárzása, de a szívük mégis más.
A csillagszívek mind egyediek, ahogy az embereké is. Arról foglak felismerni,
hogyha közeledben érek sokkal szaporábban fog verni a szíved, mint a többié.
Az én szívem meg fogja hallani az árulkodó jeleket.
-A lány mosolygott. Érezte, hogy így lesz, ahogy a fiú mondta. Átadta magát
a férfi ölelő karjainak, ahol mindig olyan biztonságban érezte magát. Már nem félt
egy kicsit sem Bízott a szavakban. Álmosnak és nagyon fáradtnak érezte magát.
Lehunyta pilláit és mély álomba merült. A fiú most még jobban magához szorította
és heves sírásba tört ki. Próbált úrrá lenni a helyzeten, de a lány hófehér arca
és sötétkarikás szemei éktelen fájdalmat váltottak ki belőle
Ő is lehunyta szemét, de hirtelen egy belső késztetésre ki is nyitotta.
Egy mindennél szikrázóbb fényű, zuhanó égi csillagot látott, ami közvetlen melléjük
csapódott a földbe…
Felakarta ébreszteni a lányt, hogy vele nézze a nem mindennapi jelenséget, de az
már nem nyitotta ki a szemét. Elernyedve feküdt kedvese karjaiba. Csak
Félig nyitott ajkán látszódott az a jól ismert mosoly, mely akkor volt látható, mikor
szeretkeztek.
*******
A fiú megszokott helyén, egy mohával borított kőszikla tetején ült.
Minden éjjel idelopakodott a magány elől és a csillagokat nézte.
Sápadt arcát megvilágította a telihold fénye. Mikor a szikláról lenézett
mélységes szakadék tárult elé. Emlékezni járt ide. Újra átélni a kedvesével
töltött csodálatos napokat.
A tengervíz nyugodt volt és az alvó alkony kristálytisztán tükröződött
a felszínén. Újra maga elé képzelte azokat az édes éjfekete szempillákat és azt
a csinos kis arcocskát, aminek lágy vonásai örökre belesimultak bőre
pórusaiba. Ilyenkor érezte szerelme bronzvörös hajzuhatagának illatát, aminek
sűrű hajszálaiban mindig álmodozón csillant meg a nap tűzvörös lángja.
Teltek- múltak a napok és az évek. A fiú, öregedő férfi lett. Ősz hajában bánatcsíkok
raktak fészket, csak szeme kékje volt még ugyanolyan régi.
Sok–sok hulló csillagot látott életében, de egy sem volt olyan ragyogó, mint az a régi.
Mennyi nyár éjen át várta, hogy átélhesse azt a könnyű és sejtelmes lebegést, amit
kedvese érezhetett. Gondolataiba merülve hirtelen álmosság jött rá. Fejét a sziklafal
érdes részére hajtotta. Aludni vágyott. Megpihenni végleg a szeretett kedves mellett.
Éjfél körül egy aláhulló csillag robbant porrá mellette. Fénye a napnál is
vakítóbb volt. Valahol az égen a hold közelében, két új csillag tűnt fel.
A földről nézve egybeolvadó gyémántnak látszik, melynek szépségét
semmihez sem lehet hasonlítani. Most már két csillaglélekkel több
simul az örök valóságba.
Szerző:Kun Magdolna
(731 szó a szövegben) (985 olvasás) 
Lyza1: (04-11-2010 @ 03:16 pm) Gyönyörű és megható!...:( Ölellek: Lyza
Attila61: (04-11-2010 @ 03:32 pm) Kedves Léna! Szép történet, ha lehetne én is így szeretném!Üdv. Attila!
szavathna: (04-11-2010 @ 03:57 pm) Kedves Léna!
Megríkattál. Nagyon szívhez szóló történet. Puszi! Anna
lena1: (04-11-2010 @ 04:10 pm) Drága Lyza!
Köszönöm a kedves szavakat. Ölellek én is!
lena1: (04-11-2010 @ 04:11 pm) Kedves Attila!
Szép lenne így elmenni és így újjászületni.
Üdvözöllek én is!
lena1: (04-11-2010 @ 04:13 pm) Drága Anna!
Könnyeid igaz értékek számomra. Köszönöm szép szavaid. Szeretettel ölellek!
Grigo: (04-11-2010 @ 04:18 pm) Kedves Léna, gyönyörű történet volt. Az út végén , neked és mindenkinek, én is két ilyen csillagot kívánok, ami ott ragyog majd egymás mellett örökre az égen. Szeretettel : Zoltán
Eprecske: (04-11-2010 @ 04:28 pm) Csodaszép történet :)) ölellek Mártus
lena1: (04-11-2010 @ 05:00 pm) Kedves Zoltán!
Így lenne szép meghalni. Akkor örökre ott fénylenénk az ég csillagjai között. Köszönöm szép véleményed!
lena1: (04-11-2010 @ 05:01 pm) Drága Mártus!
Köszönöm, hogy olvastál. Szeretettel ölellek!
Meryenn: (04-11-2010 @ 06:32 pm) Kedves Léna!
Megkönnyeztem ezt a szép, szomorú történetet.
Szeretettel:Meryenn
naiva: (04-11-2010 @ 06:32 pm) Romantikus, megható történetet írtál Lénám... Lehet, túlérzékeny vagyok mostanában, de engem is megríkattál:(( Puszillak: Zsuzsi
zoria: (04-11-2010 @ 06:47 pm) Kedves Lena! Minden mesében valahol ott van egy csepp igazság. Én már régóta látom az egyik csillagot. Eddig eszembe sem jutott, hogy esélyem lehet elérni. Köszönöm. vali
lena1: (04-11-2010 @ 06:51 pm) Kedves Meryenn!
Minden könnycseppet megköszönök. Azt is, hogy itt voltál. Szeretettel ölellek!
lena1: (04-11-2010 @ 06:54 pm) Drága Zsuzsika!
Én is úgy érzem, hogy az idő haladtával egyre érzékenyebbé válok. Lelkem már nem az régi erős, kitartó. Talán most ismerjük fel valójában, mit jelent élni. Könnycseppjeid köszönöm.
Szeretettel ölellek!
lena1: (04-11-2010 @ 06:58 pm) Drága Valika!
Sokszor figyeltem én is, mikor este hazajöttem a munkából, egy vakítóan fényes csillagot az égen. Olyan szépen tündöklött. Vágytam a közelébe lenni. Talán utolsó kívánságként megadatik hogy a mese valósággá váljon. Köszönöm, hogy itt voltál. Szeretettel ölellek!
lena1: (04-12-2010 @ 06:38 pm) Köszönöm, hogy itt voltál és olvastál, Béla!
a_leb: (04-12-2010 @ 11:58 am) Nagyon szép, Léna...
aLéb
piroman: (04-13-2010 @ 09:05 am) Mint egy régi legenda, amit átoltottak romantikával... Kislány maradtál a lelkedben, de ne bánd. :)
prince60: (04-13-2010 @ 12:20 am) Kedves Léna! Mint annyiszor, ismét megmutattad lelked mélységeit. Csodás írás! Szeretettel ((Zoli
|
[ Vissza: lena1 - Kun Magdolna | Művek listája ] |
|
|
|
|
|
