Süvítő vonatfüttyként ébreszt a szívzörej.
Mélyülő vájatokat vág a bordáim közé
Éles karmaival elvágja a friss vérű ereket,
Hogy hatalmával nőjön az életcél fölé.
Befelé folyó könnyeim védik még a jelent
És magasra állítják az erős sáncoszlopot,
De hiába ellenszegülnek minden erő felett,
Ugyanazok maradnak a végső állapotok.
Csak könny és szívzörej. Fájdalom és sírás.
Ezek maradnak belőlem a mindennapoknak.
Hiába próbálom magam újra életben tartani,
A kitűzött álmok esélyei kudarcot vallanak.
Fázom már a holnapjaim jéghideg álmától,
A reggeli- nincs tovább- hideg közönyétől.
S mindentől, mely görbülő ajkakra késztet
És nem kímél többé az élet gyötrelmétől.
Meddig marad hiszékeny épelméjű tudatom,
Meddig tud várni egy reményt hozó napra.
Erősebb lesz-e, mint az a gyámoltalan szív,
Mely a végítélet érdekében önmagát feladja.
zoria: (05-16-2010 @ 06:18 pm)
Drága Lena! Benned sikít a fájdalom. Jó lenne már egy kicsit nyugodtabbnak látni téged. Aggódom érted. vali
Grigo: (05-16-2010 @ 06:30 pm)
Kedves Magdi, a versed szép mint mindig, és fájdalmas mint mindig. De csak írd ki magadból, írjál ki mindent. Szeretettel üdvözöllek : Zoltán
lena1: (05-16-2010 @ 06:47 pm)
Drága Valika!
Köszönöm az aggódást és, hogy olvastál.
Szeretettel gondolok rád.
lena1: (05-16-2010 @ 06:48 pm)
Kedves Zoltán!
Köszönöm a biztató szavakat. Nagyon kedves vagy.
Szeretettel.Magdi
zoria: (05-16-2010 @ 06:59 pm)
Drága Lena. Engem bárki elér ha szüksége van valakire akivel beszélni lehet. Hidd el hallgatni és meghallgatni is tudok. Sajnos ismerem a fájdalmat sőt érzem is. És tényleg aggódom érted. vali
agnes: (05-16-2010 @ 07:00 pm)
Féltelek, félek felőről bánatod. Ird csak ird ki ami bánt, talán megszabadít a gyötrő gondolatoktól. A versed mint mint mindig nagyon szép. De kérlek engedj utat a mosolynak, néha nevess ránk. Fogd meg a kezem szeretettel agnes
lena1: (05-16-2010 @ 07:22 pm)
Köszönöm a bizalmat és az együttérzést, kedves Valika!
lena1: (05-16-2010 @ 07:23 pm)
Drága Ágika!
Gondolatban megfogtam a kezed. Mosolyt és erőt adott. Nagyon köszönöm. Szeretettel gondolok rád.
Samway: (05-16-2010 @ 07:28 pm)
Szeretném ha tudnád Magdikám, hogy nagyon aggódom érted, s nagyon szeretném, ha megint a mosolygós arcod láthatnám...ezek a fagyos szavak olvadjanak fel mielőbb...szeretettel ölellek samyd
Meryenn: (05-16-2010 @ 08:08 pm)
Kedves Léna!
Szomorú a versed,de nagyon szépen megírtad,és ehez nagyon sok szeretettel gratulálok.
Meryenn
lena1: (05-16-2010 @ 08:12 pm)
Drága Samy!
Most eszembe jutott az a sok-sok szép emlék, amit veled és a többi fulltársaimmal töltöttem. Hálás vagyok nektek azért, hogy igazi családtagként szerettek és óvtok. Mindig szeretettel gondolok rád és rátok. Lena
lena1: (05-16-2010 @ 08:13 pm)
Drága Meryenn!
Nagyon köszönöm a mindig kedves és megtisztelő szavaid. Szeretettel. Lena
aranytk: (05-16-2010 @ 09:07 pm)
Ennyi szomorúságot már embert próbáló helyzet elviselni, drága Magdika. Bár csak ki tudnád írni magadból, bár csak könnyebb lenne a lelked. Tudom, túl sok bánat ért rövid idő alatt és a feldolgozás ideje alatt az összes erőt össze kell szedni. Bár adhatnék egy kis fénysugarat, hogy mosolyogni lássalak! Hogyan segíthetnénk, hogy szebbnek lásd a mindennapokat? Ölellek, szeretettel.
lena1: (05-16-2010 @ 09:13 pm)
Drága Katika!
Számomra már az fénysugár, ha itt vagytok a versem alatt és bátorító szép szavakkal halmoztok el. Ilyenkor érzem, hogy nagyon sok szeretetet elveszítettem a szeretteim által, de mégis mindig visszaáramlik valahonnan más irányból. Tudod, hogy mennyire közel állsz a szívemhez. Köszönöm szép lelked és a barátságod. Szeretettel ölellek!
Attila61: (05-16-2010 @ 09:40 pm)
Kedves Léna! Próbálj a jövőre figyelni, minden tavasz hoz valami újat és szépet az életünkbe, kívánom, hogy mielőbb rátalálj a boldogsághoz vezető útra! Ölellek! Attila!
lena1: (05-16-2010 @ 10:15 pm)
Nagyon köszönöm a kedves szavakat Attila!
Jól esik érezni azt a szeretetet, ami általatok körülvesz. Én is ölellek!
doszke: (05-16-2010 @ 10:38 pm)
Kedves Léna1: elkeseredett, szomorú soraid mögött, amit már kiírtál túllépted: a negatív hangulatot nagyon szépen írtad le, s remélem csak pillanatnyi hangulat volt! szeretettel doszke
lena1: (05-16-2010 @ 11:24 pm)
Drága Doszke!
Néha meredek gátak tornyosulnak elénk és nem mindig sikerül átlépni. Köszönöm, hogy itt voltál.Szeretettel.Lena
Julianna: (05-17-2010 @ 02:55 pm)
Lenocska, mindig az írásaid nagy hatással vannak rám. Elkeserít, hogy most nagyon rossz hangulatban írtad a versed. De ezt is csodálatosan kiírtad magadból, és nagyon remélem, hogy legközelebb vidámabb sorok születnek. Szeretettel ölellek: Edit.
Teru: (05-17-2010 @ 04:04 pm)
Kedves Magdikám,
Nagyon szép a versed mint mindig, szeretettel olvastalak.
Teru
Captnemo: (05-17-2010 @ 10:04 am)
Tudod, rég nem hallottam felőled kedves Lena. Bizonnyal nem kis gondokkal küzdesz. Mégis azt mondom utóbbi verseid olvasva, hogy valamiképpen át kellene lendülj. Ha nincs kéz, mely segítőn nyúlna feléd, akkor a magad erejéből, magadért, és mindazokért, akiket szeretsz. Mert ez a fájdalom, és szenvedés, ha nem szabadulsz tőle, sötétbe borít mindenkit a környezetedben is. Mert hiszen minden sötét mögött ott a fény is! Lásd meg. Lásd, hogy szeretnek. És hogy fontos vagy sokaknak. Csak magamról mondom: volt idő, amikor mindent sötéten láttam. Aztán azt vettem észre, hogy szánnak. És ez már magamnak is szánalmas volt. Így történt, hogy kimásztam a gödörből. Ma már azt mondom, ha akkor nem teszem meg, tán sose tudom.
A vers... Formailag nem tudok mit szólni. A tartalom pedig.. a fenti sorokat hozta belőlem! Szeretettel: Laci
pumibu: (05-17-2010 @ 10:10 pm)
Mi az kedves Lena hogy még utoljára kapaszkodsz?
Nem tudom mi történhetett veled ami ezt a csodás,keservesen szép verset szülte,de én egy szeretetre méltó embernek ismertelek meg.Ki lehet az, aki ezt nem így látja?
Ölellek:Angi
lena1: (05-17-2010 @ 10:32 pm)
Drága Editke!
Reménykedem, hogy jönnek szebb napok is.
Nagyon köszönöm, hogy olvastál. Szeretettel gondolok rád. Lena
lena1: (05-17-2010 @ 10:33 pm)
Drága Teru!
Köszönöm szép szavaid. Szeretettel ölellek.
lena1: (05-17-2010 @ 10:36 pm)
Drága Angi!
Túl naív voltam a sorssal szemben. Azt hittem engem kikerül a fájdalom, de rájöttem, hogy semmivel sem engedékenyebb és kedvesebb, mint másokhoz. Köszönöm, hogy olvastál.
Írtam neked privit. Szeretettel ölellek. Lena
lena1: (05-17-2010 @ 11:22 am)
Kedves Laci!
Az idő haladtával egyre kevesebb erő marad az életben maradáshoz. Sokszor talpraálltam újra és újra. Aztán visszalöktek oda, ahol a szakadék legmélyebb bugyra van. Ilyenkor érzi az ember, hogyha ennyiszer mélyre süllyed, talán oda is való. Nem hiszi el, hogy van kiút, mert nem látja azt a bizonyos fényt. Lehet, hogy valahol ott rejtőzik, de láthatatlan és ahol nem érezhető, látható a jelenléte a sötétség marad az úr. Igen, igazad van abban, hogy egy idő után a szánalom, szánalmassá válik a megszánt számára. Szeretnék még utoljára felfelé kapaszkodni a lejtőn, de minden lépésem elkiséri az a tudat, hogy valaki visszalök. A szeretet sokat jelent. Sok barátom hoz az életembe mosolyt. Talán értük érdemes az élet mezsgyérére lépni. Mindig szeretettel gondolok rád és köszönöm a barátságod. Lena
Anna1955: (05-18-2010 @ 10:11 am)
Drága Lenám! Az élet megpróbálja az embert sokszor, de le nem győzheti, csak ha hagyja...Fel a fejjel, és jó lenne már találkoznunk is, nagyon régen jöttél közénk személyesen. Szomorú verseid olvasva, fáj a szívem. Szeretettel ölellek: Anna :)
lena1: (05-18-2010 @ 10:16 pm)
Drága Zsuzsika!
Milyen jól ismersz. Néha valóban én is érzem, hogy ez már depresszió. Köszönöm a szereteted és a vigaszt adó szavakat. Ölellek.Lena
lena1: (05-18-2010 @ 10:18 pm)
Drága Anna!
Végtelenül jól esik a szereteted. Ígérem neked, hamarosan találkozni fogunk. Köszönöm mindazt, amit értem tettél és teszel. Szeretettel ölellek.Lena
Kaosz: (05-18-2010 @ 10:26 pm)
Kedves Lena! Rég olvastalak, s most megdöbbenve olvastam szomorú soraid. Mikor én voltam ilyen helyzetben,jött valaki akit nem ismertem addig, és ezt mondta: "Nem szabad feladni soha. Küzdj! -magadért! Dacolj mindennel ami rossz, csakazértis mutasd meg a világnak hogy nem győzhet le senki, és semmi sem....A segítség mindig onnan érkezik ahonnan nem is várod. Meríts erőt a fájó könnyekből, aggódó barátaid szeretetéből, és higgy magadban minden körülmények között." Ismeretlenül is szeretettel ölel: kaosz
naiva: (05-18-2010 @ 12:27 am)
Nagyon mély bánatodról és majdhogynem depresszióról árulkodik a versed Lénám! Elszomorít! Kérlek, ha olvasod a soraimat küldj egy mosolyt! És egyre többet, egyre több felé! Szeretnék segíteni, de így messziről, csak egy virtuális öleléssel tudok: szeretettel: Zsuzsi
lena1: (05-19-2010 @ 12:19 am)
Kedves Kaosz!
Régen jártál nálam. Köszönöm kedves szavaid.
Igen, igazad van. Látom én is mennyi kéz nyúl felém és hiszem, hogy ezeknek a kezeknek az ereje a legmélyebb mocsárból is képes kihúzni majd. Jó érzés, hogy te is itt voltál. Szeretettel ölellek. Lena