Teru: (09-21-2010 @ 03:25 pm)
Szivbemaró sorok, drága Lena. De távolságot is érzek benne. Gyönyörű.
Szeretettel Teru
a_leb: (09-21-2010 @ 03:55 pm)
Jó ez a vers, Léna. Érzelmeinek kifejezése mellet kemény... vagy csak én érzem így?
aLéb
lena1: (09-21-2010 @ 04:11 pm)
Drága Teru!
Mélyen belelátsz lelkembe. Köszönöm, hogy olvastál!
Szeretettel.Lena
lena1: (09-21-2010 @ 04:12 pm)
Kedves Béla!
Inkább csak mérhetetlen szomorúság van benne. Köszönöm szavaid!
zoria: (09-21-2010 @ 05:19 pm)
Drága Lena! Mint mindig, most is gyönyörűen írtad meg a fájdalmad. Veled érzek. vali
lena1: (09-21-2010 @ 05:22 pm)
Drága Valika!
Olyan esetlen ez az anyai szív, mely az évek múlásával sem erősödik meg. Életünk végéig ilyen érzékeny marad.
Köszönöm szép szavaid!
Szeretettel ölellek.Lena
Eroica: (09-21-2010 @ 07:53 pm)
Ó. mennyire értelek, Lénám. (csendben vagyok) Ölellek, Erika
fényesi: (09-21-2010 @ 08:31 pm)
Az egyik legjobb Tőled!
Szeretet.
J
lena1: (09-21-2010 @ 08:54 pm)
Drága Erika!
Köszönöm, hogy velem éreztél és itt voltál.
Szeretettel ölellek!
lena1: (09-21-2010 @ 08:55 pm)
Drága Erika!
Köszönöm, hogy velem éreztél és itt voltál.
Szeretettel ölellek!
lena1: (09-21-2010 @ 08:56 pm)
Nagyon köszönöm kedves János, megtisztelő véleményed!
Szeretettel.Lena
Grigo: (09-21-2010 @ 09:29 pm)
Megrázóan szép vers kedves Magdi ! Gratulálok neked szeretettel : Zoltán
lena1: (09-21-2010 @ 10:53 pm)
Nagyon köszönöm kedves Zoltán!
Szeretettel.Lena
Captnemo: (09-22-2010 @ 07:25 am)
Nagyon szép vers, olyan tartalommal, hogy nehezen találni megfelelő szót. Elmerengtem versed felett. Igen... Jó lenne tudni majd, ha nem látjuk is, hogy merre haladnak lépteik. Jó lenne fogni a kezüket akkor is, amikor már talán azt gondolják, nincs rá szükségük. De tényleg és igazán! Kinek is van nagyobb szüksége kire? Nekik ránk, vagy nekünk rájuk? Hja, és hogy nem marad nyomod? Szerintem ott élsz benne mindvégig. Hát hogyne maradna!!!
Welentze: (09-22-2010 @ 09:31 pm)
Fájdalmasan szép és szomorú a versed. Pontosan olyanok az anyai érzések, ahogyan megfogalmaztad, nehéz gyermekeinket kirepülni látni a családi fészekből, de hidd el időnként vissza-vissza térnek az anyai fészekhez, mégha csak gondolatban is. Ez vigasztaljon bántaodban. Ölel, Krisztina
lena1: (09-22-2010 @ 10:39 pm)
Kedves Laci!
Nem tudom szükség van-e még a gyerekeknek ránk, csak azt érzem, hogy végtelenbe nyúlik lassan az a távolság, ami egykoron oly közeli és simogató volt. Tudom, hogy minden szavam érted.
Hálásan köszönöm!
lena1: (09-22-2010 @ 10:42 pm)
Drága Krisztina!
Az anyák azt szeretnék, ha mindig körülöttük lenne a gyermekük, mert fájdalmas őket elengedni akkor is, ha tudjuk, ez az élet rendje.
Köszönöm, hogy velem éreztél!
Szeretettel ölellek.Lena
aranytk: (09-22-2010 @ 10:57 pm)
Jézusom... irgalmatlanul jó verssé formálta lelked a sorokat, Lenácska. Nehéz sírás nélkül tovább lépni... Ölellek, szeretettel!
Attila61: (09-23-2010 @ 08:59 pm)
Kedves Léna! Megérti hidd el! Keserűséget érzek soraidban, de érezhető benne a remény is. Sajnos a legjobban akkor hiányzunk amikor már nem vagyunk. Ez az egész életünket végigkíséri. Hiába tesszük ki a lelkünket a szeretteinknek, barátainknak néha a sárba tiporják az önbecsülésünket. A mi dolgunk a megbocsájtás, mert tudjuk, hiányozni fogunk. Nagyon sokszor arcul csaptak már az életben, de még mindig reménykedem. Nagyon kifejező és jó verset írtál. Szeretettel ölellek! Attila!
AngyaliAndi: (09-23-2010 @ 10:29 pm)
Furcsa érzés, mikor el kell őket engedni. Tudom, hogy kell, de nem akarom. Akarom, de nem tudom. Tudom, de jobban fáj, mint bármi más az életben. Csodálatos vers drága Pótom! Ölellek!
lena1: (09-23-2010 @ 10:33 pm)
Drága Katika!
Szívettépő érzés távolodni látni gyermekeinket, akiket valaha ringattunk és öleltünk sok-sok átvirrasztott éjszakán.
Tudom mennyire átérzed versem.
Szeretettel ölellek!
lena1: (09-23-2010 @ 10:36 pm)
Kedves Attila!
Fájó érzés azzal a tudattal szembesülni, hogy a legközelebbi szeretteink is lassan végleg eltávolodnak tőlünk.
Köszönöm értő, kedves szavaid. Szeretettel.Lena
lena1: (09-23-2010 @ 10:39 pm)
Drága Andika!
Minden alkalommal, amikor elhagynak bennünket a gyermekeink, kicsit belehalunk mi is. Tudjuk, hogy el kell őket engedni, mégis szeretnénk, ha ez a pillanat sohasem jönne el.
Mindig nagyon örülök, ha itt vagy.
Szeretettel ölellek.Pótod
Anna1955: (09-25-2010 @ 06:18 pm)
Fájdalom és szomorúság árad a sorokból... Nehéz hozzászokni, hogy a saját útjukat járják. De gondold csak el, mikor Te alig vártad, hogy felnőtté lehess...ugye, hogy Te is röpültél...:)))) Bennük élünk, és ezt ők is érzik, csak nehéz éreztetni velünk... Gyönyörű ez a vers, még akkor is, ha nagyon fájdalmas olvasni... Ölellek drága Lenám...:)))
Eprecske: (09-25-2010 @ 06:29 pm)
Drága lenácska, szivbe markoló sorok, egy anya mindig így érez. gyermekünkkel együtt nevetünk és sírunk, holott néha ők ezt nem értik. Szeretettel ölellek Mártus
winner: (09-25-2010 @ 09:52 pm)
Nagyon mély mondanivaló és szépen összetett vers.
lena1: (09-26-2010 @ 08:19 pm)
Drága Anna!
Tudom, hogy mi is, milyen örömmel hagytuk el a szülői házat és milyen ritkán látogattunk oda vissza, de hát, mindig, akkor tudjuk meg, milyen érzés lehetett a szüleinknek, mikor mi is tapasztaljuk. Köszönöm, hogy itt voltál:) Szeretettel ölellek.Lena
lena1: (09-26-2010 @ 08:20 pm)
Drága Mártus!
Amikor megértjük, már túl késő.
Köszönöm kedves szavaid. Szeretettel ölellek.
lena1: (09-26-2010 @ 08:23 pm)
Kedves Laci!
Nagyon keserű érzés az elszakadás, akkor is, ha ez az élet rendje.
Köszönöm, hogy itt voltál:)