Karácsonykor születnek a legszebb csillagok,
mikor meseszánon száguldnak a gyermekmosolyok,
s ezüsthajú őszanyókák, féltő kedvesek,
magányszívét simogatják, ölelő kezek.
Mikor varázs-égen szállnak a hintalovas álmok
és bűbáj kertben nyílnak a szelíd szóvirágok,
melyeknek minden gondolata csupa-csupa jóság,
képeskönyvből ki-kilépő festett szín-valóság.
Karácsonykor a szegények is lelki gazdagok,
mert a szeretet követe egyformán kopog,
aranyszínű ajtókon, s vihar vert ablakon,
ott is ahol boldogság van, ott is, ahol fájdalom,
hisz az örökégő gyertyalángja,

mint aranyló nap csillogása,
ugyanolyan fényt villant a derűvel telt arcra,
mint arra, aki, éppen álmait feladta.