Nekem,
csak egy kérésem lenne,
egyetlenegy – Anya -
nyisd ki újra,
azt a vetemedett fakaput,
mely a halál zárt ajtaja.
Én nem tudom, miért van,
hogy mennék-mennék haza,
oda, hol régi kötényillatod
a gyermekkor otthona.
Én, csak azt tudom, nagyon,
csak azt az egyet Anya,
hogy nélküled olyan vagyok,
mint egy kóbor, éhes kutya,
kinek vérző szíve táját,
közöny foga tépi,
mert hiába sírja el
a magány keservét,
ha nyüszítő lélek-hangját
csak a halál
érti