Gyere vissza mama, csak egy pillanatra,
hogy elmondhassam neked,
éles szögesdrót ölel karjaid helyett,
s hogy megpróbáltam nélküled talpon maradni,
de a sárral teli útszegélyen mindig állt valaki,
aki feltartóztatott.
Már vaddá lettem mama, mint a farkasok,
minden léptem meginog, erőm elhagyott.
Nem tudok megvívni ezer akadállyal,
ha nincs olyan mellettem, ki szembenéz az árral,
mert egyedül hiába törölgetem arcomról a könnyeket,
azok újra és újra végigömlenek
szarkalábas szememen.
Az éjszakák túl csendesek és túl hosszúak nekem,
rideg csendjében hangod keresem
azt a nyugtatót, mely annyi éven át,
álmokba ringatta egy gyermek bánatát.
Gyere vissza mama, fogd meg a kezem,
vigyél át tűzön, hullámtengeren,
vad szelek zaját csendesítsd majd halkra,
ne vesszek el többé a jajszót síró hangba,
mert lágy dallamra vágyom, békés zenére,
ifjúkorból visszamaradt szép esti mesékre,
de itt már nem lelem hiába keresem,
felkoncolt világ lett maradék
életem