Ne sírj, ha az álmok nem válnak valóra
és virágzó nyár helyett, fázós tél fogad,
mert sokszor van úgy, hogy nem sikerül semmi,
de egy újabb napszak még mindent pótolhat

 
Ne sírj, ha megszáradt rózsák könnyein át,
tódul eléd a meg-megremegő emlékáradat,
hisz melengetőbb annak árnyékos oldala,
mint a fentről néző nap, mely lángsugarat ad

 
Ne sírj, ha néhanapján nem kedvel az élet
és sorsod galád katonái ellened vannak,
mert az akaratod által, mely túlon-túli erő,
babérokkal győzheted le a harci fájdalmat,

 
csak arra gondolj mindig, bármi érjen is,
lehet, hogy egyedül mind semmik vagyunk,
de ha kitárt kezünket egymás felé nyújtjuk,
még a sivatagi porból is vizet fakasztunk