Captnemo: (01-15-2009 @ 01:00 pm)
szemilla: Bizonymondom, olyan rég válaszoltam már Hsz-re, hogy azt is elfelejtettem, hogy hogyan szoktam. De majdcsak belejövök megint. Nagyon örülök annak, hogy itt (is) látom a neved! És hogy kacskaringókon át? Az ember már csak ilyen talán. Két pont között előszeretettel választja a legrövidebb kacskaringókat. Aztán amikor visszanéz, csak akkor jön rá, hogy afffene! Hiszen csak egy lépésnyi lett volna. De azért nem is tudom. Ha mindent zsupsz! megoldana, az életéből fennmaradó ötven, hatvan évben mivel szórakozna?:) Köszönöm Szemi!
mango: (01-15-2009 @ 02:20 pm)
...hajjj, de jó is egy ilyen szerelmes költeményt kapni, Istenem, de jó! Kevés ennél nagyobb öröm érhet egy szerelmes asszonyt, mint amit az ilyen meghitt, átélt, szépséges érzelmektől áthatott vers okozhat...
Lyza1: (01-15-2009 @ 02:20 pm)
Kedves Laci!...Mindig is példa volt előttem költészeted, de ez a vers, felülmúl minden képzeletet!...Gyönyörű és egyben szomorú visszaemlékezés, mely átéli újra és újra az elmúlt csodát!...Örülök, hogy újra olvashatlak!...Puszi: Lyza
Nefelejccss: (01-15-2009 @ 07:43 pm)
Mennyi, mennyi kékség / mennyi, mennyi szépség/ mennyi mennyi sok fájdalom/ hatol lelkembe e pár mondaton..
Capt, megint nagyon szépet írtál. Ha még tudnék sírni, most biztos folyna a könnyem.
Ölellek: Nefi
Anna1955: (01-15-2009 @ 11:57 am)
Csak olvasom és olvasom, és nem tudok betelni vele. Igen, egy igazi költő így állít emléket az átélt csodáknak, így fogalmazza meg, az elmondhatatlant...Gyönyörű ez a vers, és boldog vagyok, hogy olvashattam...:))))))
Captnemo: (01-15-2009 @ 12:13 pm)
Örülök, hogy tetszik Annám:) Költői túlzásaiddal együtt is... köszönöm, hogy jöttél:))
lena1: (01-15-2009 @ 12:31 pm)
" Nélküle már te sem vagy" Milyen igaz sorok és milyen szép vers, kedves Laci! Jó érzés újra olvasni tőled. Szeretettel.Lena
Captnemo: (01-15-2009 @ 12:46 pm)
Valami hasonlaton gondolkozom éppen, hogy mennyire így van. De csak két név jut eszembe helyette, ami bizonyíthatná:) Köszönöm kedves Lena!
szemilla: (01-15-2009 @ 12:47 pm)
és mennyi, mennyi kanyargós utat kell bejárni, míg a végén eljut az ember erre az egyszerű felismerésre:))))
piroman: (01-16-2009 @ 08:20 am)
Olyan mint egy puzzle. Ha kivesszük azokat a képeket, amik a másikkal együtt készültek, akkor nem marad értelme a maradéknak. Gratulálok, Kapitány!
Captnemo: (01-16-2009 @ 09:18 am)
mango: Köszönöm Anikó! Hogy a vers, és az ő kis utóélete...? Igen. Azt hiszem, igen.
Captnemo: (01-16-2009 @ 09:20 am)
Lyza1: Köszönöm megtisztelő szavaidat! Ami a költészetemet illeti, azt hiszem, van benne jó adag egyéni. Vagy remélem, hogy van. Ami a verset..., hiszem, mert hinnem kell, hogy nem csak az elmúlt csodák vannak és maradnak.
Captnemo: (01-16-2009 @ 09:22 am)
Nefelejccss: Örülök, hogy olvastad! És hogy nem sírtál, annak örülök. De amiért nem, az már biza, szomorú. Remélem, lesz még, hogy más oka is lesz a sírástalan napjaidnak.
Captnemo: (01-16-2009 @ 09:24 am)
piroman: Ahogy mondád, Piro mester! Egyik kép a másik után, egyik a másikra. S ha nem lenne alapja, bizony nem lenne se fala, se ajtaja. És az azért mindennek a teteje! (lenne). Köszönöm ittjártadat!
AngyaliAndi: (01-16-2009 @ 10:12 pm)
...megvakult valóság... Puszillak!
naiva: (01-17-2009 @ 08:41 pm)
Úgy emlékszem írtam hsz-t ehhez a vershez, de úgy látszik nem nyomtam meg a küldés gombot!:) A lényege az volt kapitány, hogy a versedből egyenesen következik az utolsó mondat: "Ezért lehet az, hogy nélküled…
- már én sem vagyok" Nagyon szép sorok, gratulálok a versedhez!
Captnemo: (01-17-2009 @ 10:47 am)
AngyaliAndi: Hát az! De még ha jól állna neki legalább, de így, hogy csak vezet világtalant..!:) Köszönöm!
alamina: (01-18-2009 @ 09:50 am)
Nagyon szép vers. Jó, ha valaki eljut eddig a felismerésig. A forma, a kifejezett érzés mélysége nem lep már meg. Élmény volt.)) Ildikó
Captnemo: (01-19-2009 @ 08:14 am)
naiva: Köszönöm, és örülök, hogy egyetértesz a logikámmal. Szerintem Te is tudsz valamit!:)
Captnemo: (01-19-2009 @ 08:15 am)
alamina: Köszönöm, jól esik elismerésed, és örülök, hogy olvasod verseimet!
varga80: (01-19-2009 @ 09:10 am)
Soha ne égjen ki ez az őrláng, s csodálatra méltó, hogy ennyi idősen, hatalmas érzések gyűlnek fel az emberben, amit nagyon tud érzékeltetni, azt hiszem látogatód leszek mindig!!!!
Captnemo: (01-19-2009 @ 09:17 am)
varga80: Jót mosolyogtam "ennyi idősen". Valamikor, úgy kétezer éve én is öregembernek tartottam már a negyvenéveseket is,, és furcsálltam, ha ilyen idős emberek esetleg kézenfogva sétáltak. Mára eljutottam odáig, hogy ha látok ilyet, akkor csodálattal nézem őket, és mély tisztelettel. Az ember ugyan megöregszik, de az érzés ott legbelül, talán mindörökkön az a tizenéves rakoncátlan marad. Köszönöm, hogy olvastad!
