Cím: Átok és áldás
Szerző: Captnemo - Káli László
(07-20-2009 @ 12:46 pm)
:
Vajon ki tudja azt, hány éjjel sírtál, arcod
párnádba fúrva? Hogy senki meg ne hallja,
még csak ne is láthassa, mennyire nagyon
fáj ott legbelül! Vajon létezik-e szám arra,
hány befele sírt könnycsepp áztatta lelked?
Vajon hányszor átkoztad már el magadban
sorsod, és hányszor áldottad is ugyanazért
a pillanatért, melyről azt hitted halhatatlan?
Emlékszel még rá, honnan indultál a hosszú
útra? Nem akartál mást, de legalább morzsa
jutna abból a Nagy Egészből, mit annyian
csak kidobnak, mintha kacat, semmi volna.
De neked a Mindent jelentette. Az életet!
A kezdetet s a végzetet: hogy szeressenek.
Vajon amikor imád az égre szállt, s rajzolt
rá szivárványt - mert hiszen ott kerested
a boldogságot!- mit gondoltál? Miért nem
találod? Tudom, feladtál minden reményt,
s úgy ballagtál, hited vesztve grimaszolva,
az útszéli keresztre. Jézus széttárva kezét,
- szinte hallottad -, ahogy fentről azt mondja:
igazán nem tehetek róla! S visszafeleseltél:
szemét egy világ ez, hallod-e?! Ezért haltál?
Inkább ács maradtál volna! Jobb mesterség,
mint világot megváltani. És hálásabb talán.
Igen! Ilyen voltál egykor, még utad elején.
Mindig szembe az árral! (és bárki mással.)
Bár ajtót nyitottak, te mégis fejjel mentél
minden falnak. Aztán történt valami. Talán
csak suttogás az éjben, talán hangfoszlány
a szélben. És mégis megváltozott benned
minden. Elhagyott az Isten. Nincs most már
miért és kiért menned s menekülnöd se kell.
Még az embereket is elkerülnéd, ha lehetne,
mintha csak bélpoklos lennél. Csengettyűd,
akár vészharang, rád kondít minden percben,
minden lépésnél. Elszállt időről zúg füledbe,
akárha véred lenne, visszhangzik lüktetése.
Mindhiába minden, beleestél saját csapdádba:
belefáradtál parttalan medrek betemetésébe.
Meghúzod magad egykor volt büszke várfal
mállón omladozó tövében. Szádból nem egyéb,
rothadó ígéretek szállnak igék helyett, álságos
imák. (Megvet aki hall, aki lát) Talán mennél,
de csak vakon tapogatózva topogsz a sziklák
peremén, valami kiutat keresel, ám mindhiába.
Minden múló nappal reményvesztettebb leszel.
És tudod, meglehet, várod is, amikor felébred
a Nap, amit már úgysem fogsz látni. Amikor
az a kevés fény, ami megmaradhatott benned,
vissza száll az égbe, ahonnan indultál. Fáradt
tested megpihen, s végleg az enyészeté leszel.
Vajon ki tudja, hány éjjel sírod tenger kínod?
Hány könnycsepp mar beléd, megölve mind
a reményt? Meddig hallod, ahogy a haranghangok
zúgnak át fejed felett? S ha már felelet sincs,
meg olyan se, akitől kérdezhetnél? Honnan
fogod tudni, az Istenhez miként fogsz jutni,
ha a szakadékba taszítod beléd halt álmaid?
Vajon ki tudja? S lehet-e egyáltalán tudni?
(360 szó a szövegben) (1501 olvasás) 
piroman: (07-20-2009 @ 01:03 pm) Te már tudod, Kapitány? Mert én nem. De a vívódásod sodró folyója elragadott engem is. Grat.: piro
Samway: (07-20-2009 @ 01:21 pm) Igen Kapitány...az élet áldás és átok hosszú folyója...kinek-kinek milyen hosszút ad jutalmul...magával ragadt a versed és elgondolkoztat...köszi, hogy közzé tetted ezeket a gondolatokat
lena1: (07-20-2009 @ 02:12 pm) Kedves Laci!
Élni tudni kell és nincs ember a földön, aki ezt úgy tudná véghez vinni, hogy ne szállna rá átok vagy áldás. Én úgy gondolom, minden ami történik annak oka és okozata van. Egyszer minden rosszul megoldott dologra választ kapunk. Lehet, hogy évek múlva, lehet, hogy pontosan az utolsó pillanatban, ezt sosem lehet tudni, de hidd el, semmi nem történik oktalanul.
Versed, mint már annyiszor mindig a szívemig hatol. Szeretettel.Lena
ilulu: (07-20-2009 @ 06:19 pm) Jaj Lacus! Gombóc nőt a torkomban és egyre nagyobb lett. Nagyon szép vers! Örülök, hogy írtál, de még jobban örülnék, ha boldog is lennél. Ölellek!
Anna1955: (07-20-2009 @ 08:48 pm) Örülök, hogy újra írsz... keserű hangvételű versed szíven üti az embert, de azt hiszem az életet nagyon jól szimbolizálja. A mélypontokon túl kell lendülni, természetesen aztán jön úgyis másik, de közben levegőhöz juthat az ember egy kicsit a felszínen...:)
LEKA: (07-20-2009 @ 11:57 pm) Vajon ki tudja?...Kesernyés sorok.
csitesz: (07-21-2009 @ 03:17 pm) Az a baj, hogy rossz döntéseink után merülnek föl hasonló kérdések. Amikor már sejtjük a válszt is. Sodró, keserű sorok. üdv. Józsi
Julianna: (07-21-2009 @ 07:03 am) Idetévedtem és nem tudtam abbahagyni az olvasást. Nagyon hangsulyos kérdések! Válasz nélkül is tudjuk az igazságot. Nagyon jó írás! Tetszik!
AngyaliAndi: (07-21-2009 @ 10:04 am) Jó lenne azt hinni, minden az ő hibája, hisz csak játékszerek vagyunk a kezében... de azt hiszem nem így van. Döntéseket hozunk, jót- rosszat... s ezeknek következményei vannak. Hát vállalja mindenki azt. Puszillak!
Captnemo: (07-22-2009 @ 07:15 am) piroman: Halvány lilám sincs Piro! Köszönöm, hogy olvastad!:)
Captnemo: (07-22-2009 @ 07:17 am) Samway: Nem tudom, mennyire tudatos, hogy Te a Hszben megfordított sorrendben írtad a vers címét? Bennem tudatos volt a sorrend, és épp ezért, mert tán mindenki másban így szól, ahogy Nálad! Köszönöm hogy olvastad!:)
Captnemo: (07-22-2009 @ 07:21 am) lena1: Azt írod, élni tudni kell. De vajon van-e ember, aki tudja, hogyan kell élni? És aki hiszi, hogy tudatosan élt, az boldog is? És mindig úgy élt, ahogyan eltervezte, akarta? Ami a történés ok-okazat részét illeti, természetesen igazad van. Valóban minden történésnek van oka s annak vonzatai. De vajon miért történik úgy, ahogy? És mennyi köze van hozzá az "elrendelés"-nek, s mennyi nekünk, mennyi a külvilágnak? És lehet-e, tudjuk-e változtatni ezeknek az összetevőknek az arányát? És kell-e? Sok kérdés merült fel bennem soraid olvasva... Köszönöm ittjártadat és szavaidat!:)
Captnemo: (07-22-2009 @ 07:30 am) ilulu: Köszönöm! Azt írod: boldogság. Nos, ez ugye, mint tudjuk, relatív. Mi is a boldogság? Mit jelent nekem, Neked, neki, akárkinek? Mindenkinek más. De összességében csak egy érzés. És tán csak egy pillanat. De ha azt vesszük, hogy a végtelenben az élet is csak egy pillanat, akkor .. nagy dolog a boldogság. És ennyi elég is. A gombóc viszont csak szilvásan jó, vagy fagyiban. Úgyhogy tessen lenyelni torokgombócot, és amazokat részesítni előnyben!:) Köszönöm!
Captnemo: (07-22-2009 @ 07:34 am) Anna1955: Eme verset se mostanság vezette a MindenhatóMúzsa a tolljúmba. Nem igazán volt hozzám kegyes az idén. (Vagy én nem voltam hozzá. Ki tudná?) Ami az át- és túllendüléseket illeti, egyetértek Veled. Már ki is kölcsönöztem a Tarzan filmeket, és okulok belőle. Csak még a lián nem lehet az igazi. Vagy én. Szóval valami még hiányzik:) Köszönöm szavaidat.:)
Captnemo: (07-22-2009 @ 07:35 am) LEKA: Vajon kell-e egyáltalán tudni? Köszönöm soraid kedves Leka, örömmel látlak.:)
Captnemo: (07-22-2009 @ 07:38 am) Julianna: Nagyon örülök, hogy itt láthatlak versemnél! Ugyanis megfigyeltem, hogy ritkán szólsz, de akinél megteszed, azokra az alkotásokra én is azt szoktam modani: minőség. Úgyhogy hadd könyveljem most el ezt így magamban!:) És köszönöm véleményed, nagyon jólesik.
Julianna: (07-22-2009 @ 07:49 am) Én is köszönöm véleményed! :))
Captnemo: (07-22-2009 @ 08:25 am) AngyaliAndi: Nem tudom, ki hogy van vele, és most nem szeretnék angyalt jácccani, mert messzinincs közöm fentnevezetthez, de nekem legtöbbször nem is az a bajom a következményekkel, hogy viselni kell! Hanem az, hogy nem csak én viselem. Mert azokban a döntésekben, ami több embert érint, több embernek kell a következményeket is. És leginkább ez még pluszban rátesz a saját rosszérzésemhez, hogy másnak is...Tudom, hogy értesz. Köszönöm, hogy itt voltál, s nyomod is itthagytad.:)
Captnemo: (07-22-2009 @ 08:27 am) csitesz: Egyszer valaki azt mondta, hogy az nekem a legnagyobb bajom, hogy a döntéseim után többet mérlegelek, mint előtte. Szerintem ismerhetett az illető!:) Köszönöm, hogy olvastál, és véleményeddel teljesen egyetértek!:)
Captnemo: (07-22-2009 @ 08:34 am) Julianna: Örülök, hogy elmondhattam. (És ez nem puszta udvariassági dolog.)
alamina: (07-22-2009 @ 09:42 am) Ki tudhatja, miként fog majd az Istenhez jutni ?
Talán ha az álmait már nem is őrzi, legalább a hitből morzsákat. Vagy ez a kettő ugyanaz?Nem hiszem ,hogy minden rossz döntésünk után tudnánk, hogy tévedtünk. Néha csak évekkel később jövünk rá, amikor kezd összeállni a nagy Egész. Bár az soha nem lesz tiszta egészen. Szomorú hangvétele mellett végig ottbúkál a reénya versedben.Amíg valaki őszintén keresi a válaszokat, addig ha látszólag reményvesztetten is, de úton van.
Captnemo: (07-22-2009 @ 11:48 am) alamina: Hogy az álom és a hit... Hihetek az álmaimban, ebből lesz (szerintem) a hit (is). Hogy a hitembe(n) álmodhatok-e? Azt hiszem, az is lehetséges. De azt hiszem, a hit valójában nem az álmokról szól. A hitre nem jellemző a "rózsaszín". Az álom leginkább a vágyról szól, a hitben meg kell legyen nagy adag meggyőződés is. Úgy gondolom, ezért nem egy (leginkább) a kettő. A döntések, annak súlya, helyességének (helytelenségének) felismerése már sokmindentől függ. Aki belátja a hibáját, és tanul belőle, az már bölcsebb lesz. Persze, itt megint jódarabon el lehetne gondolkozni, vitatkozni, hogy mi is a jó, mi a rosszdöntés... Úgyhogy ebbe nem is mennék bele, maradok annál a verziónál, hogy rossz az, ami nekem, vagy valaki más(ok)nak nem jó:). A versben a remény? Igen. Hiszen amig él az ember, előtte a jobbítás lehetősége is, és ha ez jobbítási szándékkal találkozik, az már nagy lépés a siker felé. És ha lép is valaki, az meg valóban halad, úton van. Jól megaszondottam szerintem. Legalábbis jó hosszan!:) Köszönöm gondolatébresztő soraidat, s hogy olvasol!:)
Mandula: (07-24-2009 @ 09:04 pm) Amikor a lélek túlcsordul, akkor születnek ilyen sűrű tartalommal átitatott alkotások. Gratulálok.
Captnemo: (07-27-2009 @ 10:52 am) Mandula: Köszönöm, hogy olvastad, és véleményednek örülök!:)
|
