Julianna: (12-02-2011 @ 05:11 pm)

Kedves Laci! Már vártam és lestém az újabb költeményedet, mert mindig az irásaidban találok nagyon hatásos gondolatot, amely mélyen érinteni szokott. De a jelenlegi soraid minden várakozásomat felülmúlták, annyira minden megrenditő, és tiszta szivből kivánom, hogy ne vesszen el a reményed, hagyjon el a késégbeesés, akár igazi, akár költői, és szeretném, hogy a következő költeményed mosolyt csaljon az ábrázatunkra. Szeretettel : Edit.

Julianna: (12-02-2011 @ 05:11 pm)

Kedves Laci! Már vártam és lestém az újabb költeményedet, mert mindig az irásaidban találok nagyon hatásos gondolatot, amely mélyen érinteni szokott. De a jelenlegi soraid minden várakozásomat felülmúlták, annyira minden megrenditő, és tiszta szivből kivánom, hogy ne vesszen el a reményed, hagyjon el a késégbeesés, akár igazi, akár költői, és szeretném, hogy a következő költeményed mosolyt csaljon az ábrázatunkra. Szeretettel : Edit.

pirospipacs: (12-02-2011 @ 05:59 pm)

Tényleg kétsségbeejtő Laci, de nem szégyen. Én sem szégyellem... "Élni" kellene még. No, most megint rendesen beletrafáltál a lelkembe. :((( Ölellek, pipacs

pirospipacs: (12-02-2011 @ 05:59 pm)

Tényleg kétsségbeejtő Laci, de nem szégyen. Én sem szégyellem... "Élni" kellene még. No, most megint rendesen beletrafáltál a lelkembe. :((( Ölellek, pipacs

Teru: (12-02-2011 @ 06:56 pm)

Rendesen megborzongtam ettől az őszinte kifakadástól! Milyen erőteljesen tudsz kérni! Hihetetlenül jó, de azt hiszem ezt Te magad is, mert ilyen sorok csak a sziv forrásából fakadhatnak... Szivből gratulálok! Szeretettel Teru

Teru: (12-02-2011 @ 06:56 pm)

Rendesen megborzongtam ettől az őszinte kifakadástól! Milyen erőteljesen tudsz kérni! Hihetetlenül jó, de azt hiszem ezt Te magad is, mert ilyen sorok csak a sziv forrásából fakadhatnak... Szivből gratulálok! Szeretettel Teru

felix: (12-02-2011 @ 06:58 pm)

Morfondír. Kemény, tömbszerű, önmagába záródó, visszakanyarodó. De egyenes menetű, kétség nélküli. (Egy zárójel nyitva maradt). Tetszett! Szeretettel: félix

felix: (12-02-2011 @ 06:58 pm)

Morfondír. Kemény, tömbszerű, önmagába záródó, visszakanyarodó. De egyenes menetű, kétség nélküli. (Egy zárójel nyitva maradt). Tetszett! Szeretettel: félix

Lyza1: (12-02-2011 @ 07:18 pm)

Kedves Laci! " Van abban valami kétségbe ejtő",ha valaki ennyire vágyakozva fohászkodik a reményhez... Nem igaz?...Naná, hiszen, ez az utolsó, amiben bízik... Még a sziklát is meglágyítaná ez a fantasztikus alkotás! Gratulálok! Lyza

Lyza1: (12-02-2011 @ 07:18 pm)

Kedves Laci! " Van abban valami kétségbe ejtő",ha valaki ennyire vágyakozva fohászkodik a reményhez... Nem igaz?...Naná, hiszen, ez az utolsó, amiben bízik... Még a sziklát is meglágyítaná ez a fantasztikus alkotás! Gratulálok! Lyza

mickey48: (12-02-2011 @ 08:11 pm)

Egyetlen ember, akivel kanállal dinnyét ettem, és elveszítettem, az a nagyapám volt - nem akarok még egyet elveszíteni...

mickey48: (12-02-2011 @ 08:11 pm)

Egyetlen ember, akivel kanállal dinnyét ettem, és elveszítettem, az a nagyapám volt - nem akarok még egyet elveszíteni...

vorosliliom: (12-02-2011 @ 09:01 pm)

Úgy kapaszkodsz az utolsónak vélt reményed szívébe, mint ahogy a Hold kapaszkodik a világot meleg gyapjúkabátként átölelő felhőkbe... szinte holttá válik, s megkövesül olvasóid szemében a mozdulat, ahogy térdre rogysz oltára előtt hálaimával telt szívvel. Légy óvatos, és ismerd fel időben, mert legtöbb ember mellett oly sebesen és észrevétlen suhan el, mint a szél fúj át a gyertyalángon. Köszönöm, hogy olvashattam, szeretettel gratulálok kétségbeejtő fohászodhoz!

vorosliliom: (12-02-2011 @ 09:01 pm)

Úgy kapaszkodsz az utolsónak vélt reményed szívébe, mint ahogy a Hold kapaszkodik a világot meleg gyapjúkabátként átölelő felhőkbe... szinte holttá válik, s megkövesül olvasóid szemében a mozdulat, ahogy térdre rogysz oltára előtt hálaimával telt szívvel. Légy óvatos, és ismerd fel időben, mert legtöbb ember mellett oly sebesen és észrevétlen suhan el, mint a szél fúj át a gyertyalángon. Köszönöm, hogy olvashattam, szeretettel gratulálok kétségbeejtő fohászodhoz!

a_leb: (12-02-2011 @ 10:08 pm)

Laci, nagyon sajátod ez a vers, és nem csak formáját, de a tartalom szövését és hanulatát is. Örömmel olvastalak. aLéb

a_leb: (12-02-2011 @ 10:08 pm)

Laci, nagyon sajátod ez a vers, és nem csak formáját, de a tartalom szövését és hanulatát is. Örömmel olvastalak. aLéb

lena1: (12-02-2011 @ 11:09 pm)

Csak állunk az út végén s azon gondolkodunk, merrefelé haladjunk, előre vagy vissza, vagy talán katonás léptekkel egyenest a sírba, mert ki életcsatát vesztett nem tartja többé semmi-semmi vissza ... Versed ékes és fájdalmas szépsége könnyekre késztetett kedves Laci! Szeretettel Lena

lena1: (12-02-2011 @ 11:09 pm)

Csak állunk az út végén s azon gondolkodunk, merrefelé haladjunk, előre vagy vissza, vagy talán katonás léptekkel egyenest a sírba, mert ki életcsatát vesztett nem tartja többé semmi-semmi vissza ... Versed ékes és fájdalmas szépsége könnyekre késztetett kedves Laci! Szeretettel Lena

hzsike: (12-02-2011 @ 11:12 am)

Kedves Laci! Rég olvastam ilyen őszinte, szívszorító "vallomást", ami megfelel akár egy imának is, a sorshoz. Férfi szájából meg főleg nagyon is igaznak tűnik, hiszen mi nők gyakrabban "nyafogunk", vagy "adjuk ki" magunkat, az érzelmeinket. Nagyon szép, érzelemgazdag és kifejező ez a jónéhány sorod.A többi versedet is éppen ezért szeretem, -erre figyeltem fel-, hogy ilyen nagyon valóságos, és érzelmekkel telített mindegyik. Tök midegy mennyi a valóságalapja, az érzés maximálisan átjött. Ha ez valós, akkor szívemből kívánom Neked, hogy mielőbb teljesüljön a vágyad, tudod, a remény az, amit soha nem szabad feladni! Tudom, mondani könnyű -az én éeletemben is voltak "holtpontok"- de amikor túl vagyunk rajta, akkor máris hiszünk abban, hogy a rossz, nem marad örökre velünk. Nagy figyelemmel és szeretettel olvastam szép "fohászodat"! Zsike

hzsike: (12-02-2011 @ 11:12 am)

Kedves Laci! Rég olvastam ilyen őszinte, szívszorító "vallomást", ami megfelel akár egy imának is, a sorshoz. Férfi szájából meg főleg nagyon is igaznak tűnik, hiszen mi nők gyakrabban "nyafogunk", vagy "adjuk ki" magunkat, az érzelmeinket. Nagyon szép, érzelemgazdag és kifejező ez a jónéhány sorod.A többi versedet is éppen ezért szeretem, -erre figyeltem fel-, hogy ilyen nagyon valóságos, és érzelmekkel telített mindegyik. Tök midegy mennyi a valóságalapja, az érzés maximálisan átjött. Ha ez valós, akkor szívemből kívánom Neked, hogy mielőbb teljesüljön a vágyad, tudod, a remény az, amit soha nem szabad feladni! Tudom, mondani könnyű -az én éeletemben is voltak "holtpontok"- de amikor túl vagyunk rajta, akkor máris hiszünk abban, hogy a rossz, nem marad örökre velünk. Nagy figyelemmel és szeretettel olvastam szép "fohászodat"! Zsike

_zizike_: (12-02-2011 @ 12:30 pm)

Ó Istenem! ... és erre még az sem igaz, ahogy Juhász Gyula érezte: " Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. ..." Szivem teljes szeretetével olvastalak, ... és kicsit belehaltam. izike

_zizike_: (12-02-2011 @ 12:30 pm)

Ó Istenem! ... és erre még az sem igaz, ahogy Juhász Gyula érezte: " Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. ..." Szivem teljes szeretetével olvastalak, ... és kicsit belehaltam. izike

szilfer: (12-03-2011 @ 03:51 pm)

Nagy verset olvastam Tőled, megint Laci! Az előttem szólók róla már minden szépet és jót elmondtak, nekem csak annyi maradt, hogy fejet hajtok a tehetséged előtt. Üdv, Feri:))

szilfer: (12-03-2011 @ 03:51 pm)

Nagy verset olvastam Tőled, megint Laci! Az előttem szólók róla már minden szépet és jót elmondtak, nekem csak annyi maradt, hogy fejet hajtok a tehetséged előtt. Üdv, Feri:))

AngyaliAndi: (12-04-2011 @ 08:58 pm)

Mondanék a kérelemre... de hisz tudod, így inkább nem mondom. Versed viszont letaglózott. Csodaszép. Puszillak!

AngyaliAndi: (12-04-2011 @ 08:58 pm)

Mondanék a kérelemre... de hisz tudod, így inkább nem mondom. Versed viszont letaglózott. Csodaszép. Puszillak!

erda: (12-04-2011 @ 10:14 pm)

Kedves Kapitány! Mellbevágóan őszinte soraid, fájdalmas sóhajod mélyen megérintettek. Gratulálok! Üdv: Éva :)

erda: (12-04-2011 @ 10:14 pm)

Kedves Kapitány! Mellbevágóan őszinte soraid, fájdalmas sóhajod mélyen megérintettek. Gratulálok! Üdv: Éva :)

agnes: (12-05-2011 @ 01:26 pm)

Csak ne hagyjon el a remény, hogy van remény... Most nem viccelek, csak reménytelenül reménykedek. Súlya van a szavaidnak,.. Ölellek agnes

agnes: (12-05-2011 @ 01:26 pm)

Csak ne hagyjon el a remény, hogy van remény... Most nem viccelek, csak reménytelenül reménykedek. Súlya van a szavaidnak,.. Ölellek agnes

Captnemo: (12-05-2011 @ 01:43 pm)

agnes: Köszönöm kedves Ágnes. És igen, nagyon jól tudom (megtapasztaltam), mekkora súlya van. Köszönöm, hogy nálam jártál, örülök Neked!

Captnemo: (12-05-2011 @ 01:43 pm)

agnes: Köszönöm kedves Ágnes. És igen, nagyon jól tudom (megtapasztaltam), mekkora súlya van. Köszönöm, hogy nálam jártál, örülök Neked!

Malan: (12-05-2011 @ 02:02 pm)

Nagyon őszinte a versed, és ha én is az akarok lenni, akkor bevallom, hogy a "tavaszvárással" én is pont így vagyok; igen sok éve. Sőt, megkockáztatom, hogy a reménynek ez az arca mindnyájunk (akik írunk) számára a legkedvesebbek, a leginkább vártak közül való. És én is nagyon tudok örülni egy-egy apró mosolyának is. Szóval szerintem mindannyiunk nevében írtál, még ha nem is számdékosan. Gratulálok őszinte, szép versedhez! Üdv: András

Malan: (12-05-2011 @ 02:02 pm)

Nagyon őszinte a versed, és ha én is az akarok lenni, akkor bevallom, hogy a "tavaszvárással" én is pont így vagyok; igen sok éve. Sőt, megkockáztatom, hogy a reménynek ez az arca mindnyájunk (akik írunk) számára a legkedvesebbek, a leginkább vártak közül való. És én is nagyon tudok örülni egy-egy apró mosolyának is. Szóval szerintem mindannyiunk nevében írtál, még ha nem is számdékosan. Gratulálok őszinte, szép versedhez! Üdv: András

Anna1955: (12-05-2011 @ 04:51 pm)

Akik versed elolvassák, szinte mind magukénak érezhetik. Reménytelenség költözött az otthonokba, mára félelem, kétségbeesés uralja gondolatainkat. Nincs jövő, lassan levegőre sem telik, és a túlélés is keserves. Mondják, a remény hal meg utoljára. Nem tudom manapság még miben lehet reménykedni. Versedhez gratulálok, nagyon kifejező. Szeretettel olvastalak: Anna :)))

Anna1955: (12-05-2011 @ 04:51 pm)

Akik versed elolvassák, szinte mind magukénak érezhetik. Reménytelenség költözött az otthonokba, mára félelem, kétségbeesés uralja gondolatainkat. Nincs jövő, lassan levegőre sem telik, és a túlélés is keserves. Mondják, a remény hal meg utoljára. Nem tudom manapság még miben lehet reménykedni. Versedhez gratulálok, nagyon kifejező. Szeretettel olvastalak: Anna :)))

Captnemo: (12-05-2011 @ 07:02 am)

hzsike: Örülök, hogy olvastad, és véleményed itt hagytad. Hogy Hsz-ed végén kezdjem, valahogy úgy van az, hogy a jó elnyeri méltó büntetését, a rossznak meg a legkisebb jó dolog is jutalom. (Aztán kérdés, hogy ki a jó, ki a rossz, és kinek a jó, avagy kinek nem!:) Külön szeretném megköszönni kitüntető figyelmed, ahogy verseimet követed!:)

Captnemo: (12-05-2011 @ 07:02 am)

hzsike: Örülök, hogy olvastad, és véleményed itt hagytad. Hogy Hsz-ed végén kezdjem, valahogy úgy van az, hogy a jó elnyeri méltó büntetését, a rossznak meg a legkisebb jó dolog is jutalom. (Aztán kérdés, hogy ki a jó, ki a rossz, és kinek a jó, avagy kinek nem!:) Külön szeretném megköszönni kitüntető figyelmed, ahogy verseimet követed!:)

Captnemo: (12-05-2011 @ 07:04 am)

_zizike_: Köszönöm, hogy olvastad, és véleményed én olvashattam. Hogy belehalni? Dejszen miért is? Tudhaddd, míg él az ember, addig képes lépni. És azért ne a portásfülke legyen a cél, hogy beadja a kulcsot elmenőben...!:)

Captnemo: (12-05-2011 @ 07:04 am)

_zizike_: Köszönöm, hogy olvastad, és véleményed én olvashattam. Hogy belehalni? Dejszen miért is? Tudhaddd, míg él az ember, addig képes lépni. És azért ne a portásfülke legyen a cél, hogy beadja a kulcsot elmenőben...!:)

Captnemo: (12-05-2011 @ 07:08 am)

Julianna: Ahogy megláttam, hogy olvastad ezt a versei is, és nyomod is itt hagytad, a szokott jóleső érzés járt át. Mert mindig is azt érzem, mint rég: kevés versnél látom a neved, és ahol igen, tudom, hogy az színvonalas alkotás. Így hát dupla az örömöm!:) És ezt (is) köszönöm!

Captnemo: (12-05-2011 @ 07:08 am)

Julianna: Ahogy megláttam, hogy olvastad ezt a versei is, és nyomod is itt hagytad, a szokott jóleső érzés járt át. Mert mindig is azt érzem, mint rég: kevés versnél látom a neved, és ahol igen, tudom, hogy az színvonalas alkotás. Így hát dupla az örömöm!:) És ezt (is) köszönöm!

Captnemo: (12-05-2011 @ 07:09 am)

pirospipacs: Nnnnalátod! Én már az első sorban megmondtam, hogy az!:) Örülök, hogy egyetértünk!:) Köszönöm, hogy olvastad, és véleményed itt hagytad!:)

Captnemo: (12-05-2011 @ 07:09 am)

pirospipacs: Nnnnalátod! Én már az első sorban megmondtam, hogy az!:) Örülök, hogy egyetértünk!:) Köszönöm, hogy olvastad, és véleményed itt hagytad!:)

Captnemo: (12-05-2011 @ 07:15 am)

Teru: Van az úgy, hogy az ember nem csak érzi, de TUDJA is, hogy ez az a legutolsó szalmaszál, amiben még hihet. Tudod, mint mikor a hitetlen ember a vízbe esik. Bárhogy is van, akkor is az égtől vár segítséget. Mert mi egyébért kiabálná, hogy segíts ég?!:) Valahogy hasonló dolog járt a fejemben, mikor írtam. Bár én annál hitetlenebb vagyok, mint sokan, így aztán még most se az éghez kajabálok. Inkább a szalmaszálhoz!:) Köszönöm véleményed, most is örömmel láttalak!

Captnemo: (12-05-2011 @ 07:15 am)

Teru: Van az úgy, hogy az ember nem csak érzi, de TUDJA is, hogy ez az a legutolsó szalmaszál, amiben még hihet. Tudod, mint mikor a hitetlen ember a vízbe esik. Bárhogy is van, akkor is az égtől vár segítséget. Mert mi egyébért kiabálná, hogy segíts ég?!:) Valahogy hasonló dolog járt a fejemben, mikor írtam. Bár én annál hitetlenebb vagyok, mint sokan, így aztán még most se az éghez kajabálok. Inkább a szalmaszálhoz!:) Köszönöm véleményed, most is örömmel láttalak!

Captnemo: (12-05-2011 @ 07:18 am)

felix: Köszönöm véleményed, és külön is köszönöm a figyelmeztetést, javítottam is!:) Örömmel láttalak versemnél!

Captnemo: (12-05-2011 @ 07:18 am)

felix: Köszönöm véleményed, és külön is köszönöm a figyelmeztetést, javítottam is!:) Örömmel láttalak versemnél!

Captnemo: (12-05-2011 @ 07:21 am)

Lyza1: Külön tetszett a kis monológod magaddal!!:))) Ippeg olyan, mint én szoktam olykor!:) Köszönöm, hogy olvastad, és örömmel láttalak most is!:)

Captnemo: (12-05-2011 @ 07:21 am)

Lyza1: Külön tetszett a kis monológod magaddal!!:))) Ippeg olyan, mint én szoktam olykor!:) Köszönöm, hogy olvastad, és örömmel láttalak most is!:)

Captnemo: (12-05-2011 @ 07:30 am)

mickey48: Az embergyerek a Barátját maga válassza, és ha rá gondol, büszkeség tölti el. És nem azért, mert ilyen, vagy olyan ember a Barátja, hanem hogy az az Ember méltónak tartja őt a barátságára. És bár, ha jól számolom ezer és egy éve ama dinnyevacsoránknak, s hogy utószor foghattunk kezet, bármely pillanatban örömmel tenném, s ölelnélek úgyszint barátsággal.! és tudom, ez holnap s azután se lesz másként! Köszönöm hogy itt jártál!

Captnemo: (12-05-2011 @ 07:30 am)

mickey48: Az embergyerek a Barátját maga válassza, és ha rá gondol, büszkeség tölti el. És nem azért, mert ilyen, vagy olyan ember a Barátja, hanem hogy az az Ember méltónak tartja őt a barátságára. És bár, ha jól számolom ezer és egy éve ama dinnyevacsoránknak, s hogy utószor foghattunk kezet, bármely pillanatban örömmel tenném, s ölelnélek úgyszint barátsággal.! és tudom, ez holnap s azután se lesz másként! Köszönöm hogy itt jártál!

Captnemo: (12-05-2011 @ 09:05 am)

vorosliliom: Most, hogy mondod, el is merengtem ezen a kapaszkodáson. Hiszen idővel akár teher is lehet ez, és a kapaszkodás szorítással is jár, és ama Szívet görcsösen markolni, nem lenne túl jó. Sőt, egyáltalán. Ami a felismerést illeti, az rendben van. Eszemben se nincsen engedni a szélnek, hogy átfújjon azon a lángon! Köszönöm, hogy olvastad, külön, hogy gondolataid (melyeket ismét szép formában raktál versem alá) magukban horták a felismerés lehetőségét is!:)

Captnemo: (12-05-2011 @ 09:05 am)

vorosliliom: Most, hogy mondod, el is merengtem ezen a kapaszkodáson. Hiszen idővel akár teher is lehet ez, és a kapaszkodás szorítással is jár, és ama Szívet görcsösen markolni, nem lenne túl jó. Sőt, egyáltalán. Ami a felismerést illeti, az rendben van. Eszemben se nincsen engedni a szélnek, hogy átfújjon azon a lángon! Köszönöm, hogy olvastad, külön, hogy gondolataid (melyeket ismét szép formában raktál versem alá) magukban horták a felismerés lehetőségét is!:)

Captnemo: (12-05-2011 @ 09:07 am)

a_leb: Igen, időnként van, hogy az embernek sikerül oly mélységbe látnia magában, ahová nem is szívesen néz. Azt hiszem, ez a vers is onnan indult. Köszönöm, hogy olvastad, és véleményed is!!

Captnemo: (12-05-2011 @ 09:07 am)

a_leb: Igen, időnként van, hogy az embernek sikerül oly mélységbe látnia magában, ahová nem is szívesen néz. Azt hiszem, ez a vers is onnan indult. Köszönöm, hogy olvastad, és véleményed is!!

Captnemo: (12-05-2011 @ 09:10 am)

lena1: Valahogy úgy van az, hogy mielőtt a láng végleg kialszik, előtte még lobban egyet, egy nagyot, egy utolsót. Bár azt kötve hiszem, hogy a láng tudná, hogy utószor lobban! Na, de nem is vagyok én láng. Inkább katonás rendbe meneteltettem a sorokat! Tiszta sor!:) Köszönöm, hogy olvastad és a szép Hszedet külön is!

Captnemo: (12-05-2011 @ 09:10 am)

lena1: Valahogy úgy van az, hogy mielőtt a láng végleg kialszik, előtte még lobban egyet, egy nagyot, egy utolsót. Bár azt kötve hiszem, hogy a láng tudná, hogy utószor lobban! Na, de nem is vagyok én láng. Inkább katonás rendbe meneteltettem a sorokat! Tiszta sor!:) Köszönöm, hogy olvastad és a szép Hszedet külön is!

Captnemo: (12-05-2011 @ 09:22 am)

szilfer: Eddig csupán verseid engedtek következtetni arra, hogy milyen is lehetsz igazán. Viszont ez a hozzászólásod már tovább lépet, mert megmutatta az Embert is. Mert HISZEM!, hogy csak az igazán nagyok, és Emberek képesek meghajolni a velük egy szinten lévő (vagy kicsit alatta, kicsit felette) másik előtt. Hogy aztán mikor melyik hol, az meg már a pillanat műve. Köszönöm, hogy olvastad, és véleményed itt hagytad!

Captnemo: (12-05-2011 @ 09:22 am)

szilfer: Eddig csupán verseid engedtek következtetni arra, hogy milyen is lehetsz igazán. Viszont ez a hozzászólásod már tovább lépet, mert megmutatta az Embert is. Mert HISZEM!, hogy csak az igazán nagyok, és Emberek képesek meghajolni a velük egy szinten lévő (vagy kicsit alatta, kicsit felette) másik előtt. Hogy aztán mikor melyik hol, az meg már a pillanat műve. Köszönöm, hogy olvastad, és véleményed itt hagytad!

Captnemo: (12-05-2011 @ 09:26 am)

AngyaliAndi: igen, persze hogy! Ahhoz azért sokat beszélgettünk, hogy tudjam hozzáállásodat!:)) (amin nem egyszer jókat is derültem!:) Köszönöm, hogy olvastad, és véleményed úgyszintén!

Captnemo: (12-05-2011 @ 09:26 am)

AngyaliAndi: igen, persze hogy! Ahhoz azért sokat beszélgettünk, hogy tudjam hozzáállásodat!:)) (amin nem egyszer jókat is derültem!:) Köszönöm, hogy olvastad, és véleményed úgyszintén!

Captnemo: (12-05-2011 @ 09:53 am)

erda: Nagyon örülök, hogy olvastad. Viszont ne nagyon csapkodjon a vers Neked sehová. Jobban örülnék, ha mondjuk feldobna. De remélem, lesz olyan is hamarosan! Köszönöm véleményed!

Captnemo: (12-05-2011 @ 09:53 am)

erda: Nagyon örülök, hogy olvastad. Viszont ne nagyon csapkodjon a vers Neked sehová. Jobban örülnék, ha mondjuk feldobna. De remélem, lesz olyan is hamarosan! Köszönöm véleményed!

_zizike_: (12-05-2011 @ 10:29 am)

Attól függ ám, mellik portásfülkére gondoltál! mert én épp arra, ahol Szent Péter a kulcsok őrzője. :) S ha Te tudnád Captnemo, mennyire a szívemből szólt a versed, -akár én is írhattam volna, no persze nem lett volna az közel sem ilyen megrázó, de tán a lényeget visszadta vón. Hát szóval, ezért haltam kicsit bele, azóta is, többször - valahányszor még elolvastam, viszont igen nagy igazságod vagyon abban, hogy : "míg él az ember, addig képes lépni", mert azért abban nagyban bízom, hogy amodaát már majd szárnyakon suhanok. :))) szeretetöleléseim küldöm: izike

_zizike_: (12-05-2011 @ 10:29 am)

Attól függ ám, mellik portásfülkére gondoltál! mert én épp arra, ahol Szent Péter a kulcsok őrzője. :) S ha Te tudnád Captnemo, mennyire a szívemből szólt a versed, -akár én is írhattam volna, no persze nem lett volna az közel sem ilyen megrázó, de tán a lényeget visszadta vón. Hát szóval, ezért haltam kicsit bele, azóta is, többször - valahányszor még elolvastam, viszont igen nagy igazságod vagyon abban, hogy : "míg él az ember, addig képes lépni", mert azért abban nagyban bízom, hogy amodaát már majd szárnyakon suhanok. :))) szeretetöleléseim küldöm: izike

Captnemo: (12-05-2011 @ 11:33 am)

_zizike_: Naná, hogy arra a portásfülkére gomboztam én is! A többi úgyis csak átmeneti. Köszönöm, hogy visszanéztél!

Captnemo: (12-05-2011 @ 11:33 am)

_zizike_: Naná, hogy arra a portásfülkére gomboztam én is! A többi úgyis csak átmeneti. Köszönöm, hogy visszanéztél!

Captnemo: (12-06-2011 @ 09:07 am)

Malan. Köszönöm értő olvasásod. Egyébiránt azt gondolom, hogy bár szinte minden történés egyedi, de azért nagyon sok közös vonásokkal bír. Így aztán sose nem gondolom, hogy csak az én történetemet mesélem, hanem hogy talán másét is, és ha ő éppen nem tudja ilyen formában szavakba önteni, jó érzéssel tölti el, hogy így is lehet!:)

Captnemo: (12-06-2011 @ 09:07 am)

Malan. Köszönöm értő olvasásod. Egyébiránt azt gondolom, hogy bár szinte minden történés egyedi, de azért nagyon sok közös vonásokkal bír. Így aztán sose nem gondolom, hogy csak az én történetemet mesélem, hanem hogy talán másét is, és ha ő éppen nem tudja ilyen formában szavakba önteni, jó érzéssel tölti el, hogy így is lehet!:)

Captnemo: (12-06-2011 @ 09:18 am)

Anna1955: Hogy a lepényhal? Meg utoljára? Áááá, messze nem! Sőt! Az halódik elsőként. És aztán (hogy egycsapásra, vagy lassan agonizálva, az már a részletfizetéstől függ) minden egyéb. Legalábbis én ezzel a tapasszal ásom a környezetemet. Köszönöm, hogy olvastad, és véleményed én is olvashattam. Örömmel láttalak most is!

Captnemo: (12-06-2011 @ 09:18 am)

Anna1955: Hogy a lepényhal? Meg utoljára? Áááá, messze nem! Sőt! Az halódik elsőként. És aztán (hogy egycsapásra, vagy lassan agonizálva, az már a részletfizetéstől függ) minden egyéb. Legalábbis én ezzel a tapasszal ásom a környezetemet. Köszönöm, hogy olvastad, és véleményed én is olvashattam. Örömmel láttalak most is!