:
Ligeti Éva
Változóban
törékeny lelkem, mint hárfa húrja
sajdul jajomtól, szerteszét szakad
rezdülő érzés sikolt
lassan elakad
feledek minden siralmas napot
minden emléket, mely mélyről fakad
álmaim határát, hol
könnyem elapad
gerberám nyílik, harmat füröszti
ásító vágyam előtt ácsorog
későn ébredő remény
fénye rácsorog
érzésem repít, mint a körhinta
hangtalan suhan, már nem csikorog
szívem dalol, s a világ
köröttem forog
2010-01-08
(74 szó a szövegben) (952 olvasás)
Samway: (01-08-2010 @ 10:15 pm)
csodás vers Évim....
LEKA: (01-08-2010 @ 11:26 pm)
Józsikám! Örülök, hogy tetszik:)))
a_leb: (01-09-2010 @ 02:16 pm)
itt jártam én is, olvastalak, tetszett.
aLéb
LEKA: (01-09-2010 @ 05:08 pm)
István! Köszönöm jelzésed:)))
LEKA: (01-09-2010 @ 05:08 pm)
Béla! Örülök, hogy itt jártál:))))
naiva: (01-09-2010 @ 06:51 pm)
Szerencsére pozitív irányba mozdult a változásod:) Nagyon szép a versed Évi! Puszi!:)
szucsistvan: (01-09-2010 @ 07:54 am)
szép a versed Évi
Eprecske: (01-09-2010 @ 08:10 pm)
nagyon szép :)) ölellek :))
aranytk: (01-10-2010 @ 09:36 pm)
Ez egyszerűen gyönyörű. Az első sortól az utolsóig egyben van! Nagyon jó vers, Éva! Ölellek!
LEKA: (01-10-2010 @ 11:53 pm)
Drága Katikám! Megtisztelő értékelésed. Köszönöm:)))))))))))
Ölellek: Éva
LEKA: (01-10-2010 @ 12:14 am)
Zsuzsi! Köszönöm, hogy olvastad:)))
LEKA: (01-10-2010 @ 12:14 am)
Mártikám! Örülök, hogy tetszik:)))) Ölellek: Éva
