:
szédelgő pehelyhad háztetőn hömpölyög
egyre kapaszkodik, míg lábát megveti
oldalvást feküdve tétován söndörög
huzatba kerülve szél folyvást kergeti
földön foltot foltoz, lyukakat kitölti
járdán buckát emel, lépteidnek gátja
túlszalad az úton nyelvét is kiölti
havazáskor szemem csak e csodát látja
2010.01.28
(41 szó a szövegben) (897 olvasás)
felix: (01-31-2010 @ 05:05 pm)
Szembeszélben vakító jelenség.
Szép vers.
Szeretettel: félix
Anna1955: (01-31-2010 @ 05:39 pm)
Most meg is tapasztaltuk..., versed ennél aktuálisabb, nem is lehetne...:)))) Ölellek szeretettel: Anna :))
a_leb: (01-31-2010 @ 07:41 pm)
Igen, ezt csinálja a hó, de most már abbahagyhatná... Jók a képeid, nekem tetszett.
aléb
LEKA: (01-31-2010 @ 08:32 pm)
Kedves Félix! Köszönöm véleményed:)))
szucsistvan: (02-01-2010 @ 02:18 pm)
Idesöndörögtem hozzád Évi , olvasni.
Nagyon szép a versed, jólmegírt
Teru: (02-01-2010 @ 03:20 pm)
Kedves Éva,
versed nagyon szép, de a havat megtarhatod, vagy szedd elő majd valamikor juliusban:-)
Örömmel látom, most is cscillogó, villogó verseket irsz:-)
Szeretettel Teru
Eroica: (02-01-2010 @ 07:51 am)
Milyen kedvesen, játékosan írsz a hóesésről Évim!
Captnemo: (02-02-2010 @ 10:56 am)
Nagyon jóóó!:)))
