amolyan hétköznapin túli ez a nap,
függönyöd ráncaiban elakad a Nap,
fényével megvilágítja a sarkokat
fellebbenti az árnyak fátylát, sorsokat
hordoz tenyerén, s ahogy halad előre,
gyenge testedben a lélek kap erőre,
markába szedi a hátrahagyott időt,
hogy a mával összefonva eggyé legyen,
kiöntött bor mellé sonkát, tojást tegyen,
s ajtód kinyitja a locsolkodók előtt,
megtisztulással ad neked kellő erőt,
amolyan hétköznapin túli ez a nap,
függönyöd ráncaiban elakad a Nap
arcodat megsimogatja tavaszi fény
nyíló virággal üzen - mindig van remény

2010-04-04