Bolondos tavasz szédeleg,
szél szalad kerge por elől,
szavamra mondom, isteni,
hogy Nap virít kelet felől,
közelbe, s távol semmi más,
mi láthatóan érdekes,
tucatnyi szemét vánszorog
– a lustaság kivételes.

Közel a Tisza, parttalan,
árad a vize szüntelen,
kibomló haja szőke még
– medréhez olykor hűtelen,
hullámok habja gyöngyszerű,
sorsszerűn hullik szerteszét,
felkavart mélyben háborog,
mint aki most veszti eszét.


2010-03-09