Gesztenye tenyere érinti az eget,
kinyújtott karjával terelget felleget,
megszűri a szelet, átengedi, fusson,
hagyja, had szaladjon, nem osztozik jusson.

Meghajol a parton, vízen hajók úsznak,
kontyba tűzött haján búvó fények kúsznak.
Sóvárgón figyelem, Tisza, mint kanyarog,
szívembe vájt érzés őrjítőn kavarog.

Mintha botra dőlne fa az árnyékával,
kandelábert karol, gyürkőzik a mával,
földhöz kötött léte, nem engedi járni,
ahogy lelkem teszi - nem tud mást, mint várni.

2010-04-10