Ismerős ismeretlen

Valamikor,idejét már nem tudom,
azóta az éveket nem számolom,
megtanított elméletben sakkozni valaki,
milyen az életben szimultánt játszani,

Aztán táncolt velem bálban,mint grófnő,
s lett belőle egy kedves Liliom hercegnő,
utazott a batáron hegyen völgyön rónán át,
jósoltatott tenyeréből cigányokkal óraszám,

Hajózott tengereken s óceánon viharban,
csavaros eszén a kalózok is megbuktak,
egytől - egyig kérleltek most kegyelmezz ,
mikor a pókerban már a gatyájuk is elnyerted,

S mikor megszületett kisleányunk Felhőcske,
irigyünk is nem egy-kettő hanem jó bőven,
hányszor tiltottad a tarkababot a tengeren,
ha eregeted kiszakad a vitorla Te esztelen,

Csak azt kívánom találkozzunk Vulg Fart-ban,
esténként a teraszon szavaid hallgatnám,
mondanád a bánatosat, pikánsat és a vígat
s lesírnánk örömünkben az égről a holdat,

Mert csodálom ahogy a magyar szót formálod,
ízét, zamatát,szépségét az olvasóidnak átadod,
meghajlok tudásod s emberséged előtt én ,
szavaiddal bevégezve a „Remény” éltet még…

2010.12.16.