Minden idők divatja

Valamikor nem is oly régen,
büszke kakastollad billegett a szélben,
csillogott s pengett sarkantyúd,
oldaladon a kard bojtja virult.

Nagy szél jött s vihart kavart,
kakastollad elfújta,süveged csupasz maradt,
mentédet is kikezdte az idő,
nem ez a divat járja, más a menő.

Lóden,mert ez ám az úri módi,
ki másként öltözik annak jön a kasztli,
függönyös taxi nem úri divat,
Andrási útra fuvarozza az utast.

Lazul az öltözet,kart szalag ékesíti,
ropog a fegyver, szabadságot kivívni,
az utcakövén csizmák-cipők kopognak,
de elnyomja a tankok dübörgő lánctalpa.

Újabb divat jön,habár már ez ismerős,
csak a rendszám változott a taxin,
a vezetője csak épp ruhát váltott,
a többi ugyanaz, mint volt azelőtt.

A millió könny alighogy felszáradt,
rendszert váltani akarnak egypáran,
felosszák a szerepet egymás közt,
mert azt vallják,ők a demokratikus erő.

Így lesz az egy színből sokszínű skála,
megint ott vagyunk,- cserélnek ruhatárat,
s mivel mindennek két oldala  van,
megalakul az öltözködésben is a,- jobb-bal.

Aki magyar, most zsinóros mentében
kelleti magát s emlékeztet régi időre,
mert ugye a világ forog,de nem változik,
kinek nem jutott, az ugyanúgy maradt proli.

Eheted a narancsot,savanyát vagy édeset,
mindenki választhat magának kedveset,
Ha netán virágra vágysz,lehet szegfűd,
most hervadtan a sok szaglástól elnyűtt.

A spalettán nem újdonság a bakancs sem,
arra is emlékezzünk sok bajt hozott már fejünkre,
igaz nem ma volt mikor az utca kövén csattant,
fekete ruhában s a talpa alatt rengett a talaj.

A rögtönzött divatbemutatómnak itt nincs vége,
mert csak a  föld forog, milliók ruhája az örök,
s amíg a divatozásnak nem vet véget a többség,
addig mindig lesz a saját zseb közösből töltés.

Csak porhintés a tömegek szemébe az üveg zseb,
nem más az, mint opálos hamis átverős üzlet,mert
azt is a sógor,koma jó-barát vállalkozó készítette,
kicicomázva a közpénzen mindenkit átverve.

Kedves mindannyian kik most választani akartok,
menjetek el kedvetek szerint ikszet úgy rakjatok,
hogy tudatában legyetek a mondás mindig igaz,
„ színház az egész világ s minden mi benne van”.

Szeged
2010.03.24.

a végén egy kicsit Shakespeare után szabadon idézet...