Füzek között

Széles a víz magasan a parton jár,
tavasz volt akkor mikor ott vártál.
A tél még csak alig köszönt el,
borzongva bújtunk össze,- emlékszel?

Most magányosan járom végig a partot,
ahol először ölelhettelek magamhoz.
Oly édes volt csókod,mint előtte soha
karjaid közt megpihenni maga a csoda.

Locsogva beszélget a parttal lomhán,
hátán viszi tovább az uszadék fát.
Míg a szép emlékeken merengek,
a víz csak hömpölyög tova szelíden.

Ott állok most, mint egykor veled,
a füzek között s a vízre tekintek.
Lágy szellő fodrozza a szőke habot,
a levelek susogják: a rabod vagyok.

Az eső egyre csak szitál  szüntelen,
mintha a régi emléket siratná nekem.
Pedig ha tudná ez a nap mit jelentett,
komorsága tovaszállna egyszeriben.

Szeged
2010.04.19.