Röf kisasszony és a farkasok

Azt beszélik,hogy volt a világon egy kis malac és annak volt egy kis háza egy nagy rengeteg erdő közepén. Ez idáig mind rendben lenne csak az adóhivatal nem egészen így tartja nyílván a dolgot. Ugyanis ez a kismalac nem maradt örökre kis ártatlan rózsaszín husika, hanem egy jó nagydarab disznó lett. A kis házikóból pedig a saját erdője közepén tornyos kastély lett, tele kamerával,fotocellás ajtókkal. Végül is kellett a védelem, mert az a hír járta a környéken, hogy garázdálkodik a magát Lompos gang-nek nevező farkas banda.
A környéken mindenki tudta, hogy nagyszabású partikat szervez és lát vendégül befolyásos disznókat, akik ezért cserébe szemet hunynak a seftelésének. ( cigi, zárjegy nélküli ital)
A Lompos gang állandóan leste az alkalmat, hogy lecsapjon egy ilyen kerti partin, mert  Röfnek szép számmal akadt csinos kis rózsaszín húsú Pocika ismerőse.
Nem holmi csüngőhasú hanem keményfarú, formás sonkájú pocák. Röf tesója is pocalányok futtatásából élt. A legjobb volt köztük Mangol Ica a huncut szőke fürtöcskéivel, de Lapájkának se kellett a szomszédba menni egy kis disznókodhatnékért.
Egyik alkalommal mikor a nagyszabású kerti partijukat tartották a megye legnagyobb disznóival, elérkezettnek látta a Lompos gang, hogy megpróbálja vacsoráját kiegészíteni egy pár jó falattal.
Megvárták,míg a Vaddisznó Securiti disznai a makkos felé portyáznak s akkor jöttek elő a szokásos szöveggel.
Odamegy egy nagy lompos ordas farkas, beszól a felcsengetőn:
- Csá csubi csá Röf szépség. A tv-től vagyunk népi malacságokat gyűjtünk csokorba.
- Na húzz el a csába Lompos,- ellenszélből megismerem a szagod. Legalább használná valami flancos deót. Kifinomult disznóparfümömön is átérzik.
Egyébként se lehet,mert fontos disznók vannak vendégségben.
- Semmi gáz…kitakarjuk a pofájukat,aztán nem ismerik föl őket! Röfögni se kell!
- Nem bánom…de csak a kamerát dughatod be!
- Na ne má…és ha lenyúlod a gépet Röf? És ha az egyik lábam is bedugom vele? – vagy az úgy nem jó mert mivel kezelem a kamerát wazze!
- Ha ilyen bizalmatlan vagy Lompos akkor húzz el a csába!
– Eressz be, kedves szépséges turcsiorrúm!
– Nem eresztelek biz én, mert nem vagy megbízható. A három kismalac barátosnőm mesélt egy s mást viselt dolgaidról, te kivénhedt kukkoló.
- Szépségem az mind koholmány,mert nem kerültek a Play Röf címlapra ez a bosszú. Annyi sok szép cicivel és eltakarták mind, a kandisznók pedig erre a vevők.
– Ereszd be hát még legalább a hátulsó lábaimat.
A Röf úgy tett , mint aki engedékenységi rohamban szenvedne és lassan beeresztette.
Hanem alattomban odatett egy pallót, ami egyenesen nagy ötvenliteres bogrács fölé vezetett s javában forrt a tűzön a víz.
A közönség eközben körbeülte a bográcsot és a kukorica málé csipegetése közben, behűtött korpalé turmixot iszogattak ólomkristály vályúcskából s nagyokat böffentettek.
Kicsi idő múlva megint megszólalt a farkas:
– Ugyan, kedves kis malackám, látod milyen rendes vagyok csak a kamerát kezelem. Ó üdvözlöm fő disznó úr, ó és kegyedet Varacskosné asszonyság, meg sem láttam, hogy a férje nélkül van. Ó és kegyed , Te jó Isten, csak úgy pucéran semmi nélkül kunkorítja a fődisznó úr farkát!
A lompos csak egyre tolatott a pallón a bogrács felé s közben leste a vendégeket. Figyelme erre összpontosult és szemei előtt pénzköteg hegyek képei villogtak, s nem véve észre a reá leselkedő veszélyt.
- Röf a legbájosabb malacvigyorával elkérte tőle a kamerát,mint mondta – Lomposkám te is legyél a riportban benne! És ezzel az öntelt féleszű lompos megásta saját koppasztását.
Ekkor zuhant a forró vízbe a  farkas, egy darabig ordított, mert a forró víz úgy levitte a szőrét, hogy egy szál se maradt rajta. Azután addig hányta–vetette magát, míg csak nem tudott a bográcsból kiugrani. Szaladt a nyitott kapun egyenesen segítséget hozni. Vissza is jött nemsokára vagy tizedmagával és skandálták, a fődisznó monnyon le és a varacskos vallja be a jövedelmét, meg azt is, elszámoltatják még a makkos cipőjükkel is.
Elkezdték keresni Röf kisasszonyt,de nehogy azt higgyük,hogy csak a kamera vissza adását követelték,hanem személyiségi jogait kérdőjelezték meg azzal, hogy szabadon dönthet,melyik lompos falja fel. Nemkülönben megjegyzésekkel illették kedves szüleit akiket büdös disznóknak nevezték. Ehhez hasonló s trágárabb megjegyzésekkel bombázták a kerítésen túl levő társaságot.
Szabad elvonulást ígértek a sok fődisznónak,ha kiadják a vendéglátójukat Röf kisasszonyt aki mellesleg a júliusi Röf Play playmettje volt és a Legszebb tízenkétcsöcsű díj birtokosa.
Nem ejtették a fejére Röf naccságot s imígyen kurjantott le a fal tetejéről a meséből kölcsönvett szlogennel:
– Forró vizet a kopasznak!
A lompos kopasz megijedt, megugrott s társaival mindenen átgázolva felugrottak az épp arra járó villamosra,ahol pont kérték a bérleteket s a jegyeket, az ellenőrzés elől is menekülve leugráltak, kinek lába, kinek nyaka tört ki, a kopasz meg úgy elszaladt, hogy sose látták többet a szerkesztőség közelében. Úgy hírlik alakított egy szabadcsapatot, de ez már másik mese.
A Röf kisasszony azóta fontos tisztséget tölt be állami hivatalban hallgatása áraként.
A disznólkodásnak így nem lett vége, továbbra is henteregnek egymással a pocsolyában s csak az orruk láccik ki a disznó jakuzziból. Mindenki a legdrágább makkos cipőben jár vagy nem jár be a munkahelyére.
És boldogan élnek,míg nem jön a vagyonelszámoltató,mert levágni az ilyen disznókat nem érdemes,mert nem venné  be az ember gyomra őket.

Csá csubi csá

2010.07.14.