A szél bálja


Futott-futott a szél a bálba,
porruhából fátylat öltött magára,
köpönyegét vállán átvetette,
a napfénnyel versenyt nevetve,
az úton át a rekettyésbe,
bújócskázni önfeledten,


S mikor eljött a rideg tél,
sálat kötött és sipkát a szél
vállára hóból palástot kanyarított 
mentében az erdő szomorkodott
a nyár aranyló színű ruhája,
rég a múlté volt már mostanára.

Az ősz szépségét is elrabolta                          
ecsetjének rideg fehér foltja
borzongós hideg a ruhát terített rája,
subáját maga előtt görgeti a bálba,
nincs nevetés, csilingelő kacagás
a nyár melegéből így lett vacogás.

Szeged 2011.04.23.