Valamikor nagyon régen kezdődött a történet,
mikor az asszonynak nem udvarolt az ősember,
hajánál fogva szerzett magának háztartásbelit,
mellőzve a sok cirkalmas etye-petye szövegeit.

Csak, amint megmelegedett a barlangban a baba,
a kívánságlista képekben fel lett karcolva a falra,
így,- szomszéd asszonyának már van bőr kacagány
nem zizegő snassz fű fedi szexis göbölyű popsiját,

A hiúság a tetszeni vágyás elindította a licit lavinát,
a bőr, mint olyan divatba jöjjön s takarja a nő popsiját,
ősanyánk így szólt,- nincs egy bőr mit felvegyek,
vagy vadászol s lesz bőr, vagy alá majd más les be,

Elegem van már a sok tulokból meg a mamutból,
szarvast, antilopot, leopárdot vagy párducot akarok,
ha szeretsz azt hozol s nem hol mi nyúl után futsz,
így lett az első bőr divat szalon a sziklás hegyen túl.

Majd mikor a szavannán szúrta a talpát a torzsa,
mokaszint varrt az indián s nem meztélláb taposta,
szépen lengett a magas fű s kerülgette a nagy csordát
bivalybőrért küldte az asszony,mert az bírja a strapát.

Kerülgette is napokig a legelésző csordát a vadász,
a tarka bab igencsak csavargatta harcedzett hasát,
inkább a tegezből vennél ki nyiladba töltetet, mint
orrom alá eregeted, mitől homály fedi szemem.

Nem beszélve gyilkos szagától kettőt látok,
bivalyok is bőgnek,- Ó uram megint itt ez az átok,
könyörgöm nagy vadász, emigyen a nagy állat,
kapd le a bundám s tiéd csak húzz el a frászba,

Hol vannak ilyenkor a környezetet védő zöldek,
hiába emelik fel ellenük szavuk a bivaly törzsek,
mit kell szenvednünk míg átszabnak dzsekinek
meg a pipiske asszonynak hasított pelerinnek,

Most mikor az utakon dübörög krómozott paripa,
naptól, széltől, esőtől védi a gazdáját bőr ruha,
a betoncsík vagány vándora nem lő vadra,
mellét a szélnek feszítve leng a bőrszalagja.

Napnyugtára kedvesével ha útja végére ér,
csapostól sűrű habú barna sört a pultra kér,
a sebesség mámorát kedvese csókja oltja,
a pohár fenekénél a babájáét szereti jobban.