Otthon. A szó üszökké égett,
megvakult tévé, és gyertyafüst,
üres a kamra, vacsorádul
tenyered van csak, hogy összeüsd,
feküdni vackot vetett az asszony
pokrócból, mocskos, de jó meleg...
nem visz a láb, és fallá merednek
az elfutó, fényes hév-sínek.
Hát ennyi volt. Árnyak ugrálnak
a rozsdaszín talpfa-grádicson,
két fémszalag között a csendnek
feszül a csalfa oltalom,
itt béke van, és a végtelenben
ölelkező fény megremeg.
Morog a vas, altatót dúdolnak
az elfutó, fényes hév-sínek.
forgacspeter: (01-24-2011 @ 04:37 pm)
Hátborzongató volt, remek és fájdalmasan realista, mégis álom szerű, tetszik nagyon
a_leb: (01-25-2011 @ 04:35 pm)
Örülök, hogy tetszett, Péter!
aLéb
lena1: (06-23-2010 @ 01:42 pm)
Olyan élethű képekkel írtad ezt a verset Béla, hogy minden egyes mozzanatát magam előtt láttam élő valóságként.
Gratulálok versedhez!
a_leb: (06-23-2010 @ 01:48 pm)
Léna, köszönöm, hogy olvastál. Van egy ilyen HÉV-megálló...
aLéb
Teru: (06-23-2010 @ 02:52 pm)
Kedves aLéb,
Hátborzongató ez a versed, éltem valamikor roppant szegénységben, és akár versedben élhettem volna. A második versszak különösen nagyon tetszik, az a tenényérösszecsapás hatalmas.
Szeretettel Teru
a_leb: (06-23-2010 @ 03:18 pm)
Teru, köszönöm, hogy beleérezted magad a versbe. Örülök, hogy itt jártál.
aLéb
Grigo: (06-23-2010 @ 07:46 pm)
Kedves aLeb ! Mélyen átérezhető, és nagyon remek a versed. Gratulálok, és baráti üdv érte : Zoltán
naiva: (06-23-2010 @ 07:59 pm)
Eszméletlen jó, hátborzongató képekkel fested le a szegénység, a reményvesztettség, jövőtlenség helyszíneit, érzéseit. Mi, akik ennél jobban élünk azt hiszem elképzelni sem tudjuk ezeket a sorsokat... Neked sikerült, belesajdult a lelkem... Honnan jön belőled ez a sok, elképesztően jó költői kép??? Gratulálok Béla, és csak olvasgatom újra és újra... Nagy erejű írás! Szeretettel: Zsuzsi
a_leb: (06-23-2010 @ 09:48 pm)
Zoli, köszönöm szépen, örülök, hogy itt látlak.
aLéb
a_leb: (06-23-2010 @ 09:51 pm)
Zsuzsi, van ilyen hév-megálló, és vannak ilyen völgyek, szerencsére csak néhány ilyen sorsot ismerek, de az is megráz. Köszönöm, hogy olvastál, véleményeztél. Örömmel láttalak.
aLéb
fényesi: (06-23-2010 @ 10:29 pm)
"...csendnek feszül a csalfa oltalom"
Kérem tisztelettel! Ez egy szociopoema 2010 (vagy bármikor)! Remek.
Üdv. fTJ
a_leb: (06-23-2010 @ 10:53 pm)
Őszintén köszönöm, János!
aLéb
stando: (06-23-2010 @ 11:16 pm)
Hú! És ez nem az első. ;) Csuklás szerű huhogás, több órányi kihagyás után is. Talán a tartalom és a forma összedolgozása teszi. Simogató gyomorszájba vágást művelsz. Hogy ez képzavaros? Hát nem az! Kalapemelve terültem el. ;)
Attila61: (06-23-2010 @ 11:34 am)
Kedves a-leb! Nagyon jó ez a vers, sokszori olvasásra is teljesen átadja a borzalmat, szinte érzi az olvasó a súlyát.Kezet kell nyújtanunk...ne végezze senki az elfutón.Nagyon jó vers!Baráti Üdvözlettel Attila!
a_leb: (06-23-2010 @ 11:37 am)
Köszönöm hogy olvastad, Attila, érik bennem egy ideje. Örültem a hozzászólásodnak.
aLéb
AirunAlMarem: (06-23-2010 @ 11:40 am)
Nagyszerű vers, gratulálok!
a_leb: (06-23-2010 @ 11:43 am)
AirunAlMarem, köszönöm, hogy olvastál! Üdv:
aLéb
a_leb: (06-23-2010 @ 11:47 pm)
Ági, köszönöm szépen a véleményedet, örülök, hogy olvastál :-).
aLéb
Anna1955: (06-23-2010 @ 12:44 pm)
Nehéz a szívem, mert valóság minden szavad, és nem egyedi, elvétett eset, hanem tömegessé váló jövőtlenség, tönkrement életek halmaza. Nagyon jól átadod a hangulatot, azt a zsibbadt egykedvűséget, amely már csak egyet szeretne, ha bekövetkezne a vége. Gratulálok Béla. Megrázott a versed. Szeretettel: Anna :)))
a_leb: (06-23-2010 @ 12:49 pm)
Anna, sajnos én is így látom. Köszönöm szépen a szavaidat!
aLéb
sodrelap: (06-24-2010 @ 03:38 pm)
Egyetértek Annával. Üdv., sodrelap
a_leb: (06-24-2010 @ 03:54 pm)
Ok, sodrelap, köszönöm, hogy olvastál.
Üdv,
aLéb
Eprecske: (06-24-2010 @ 06:01 am)
az előttem szólók már mindent elmondtak, versed előtt tiszteletemet teszem :) Üdv Mártus
norbert: (06-24-2010 @ 06:35 am)
Elemi erejű, mélyről felszakadó vers. Saját súlyát is alig bírja el, úgy reménykedik a sínpár mellett... Nagy élmény volt, köszönöm Béla!:-)
N.
Eroica: (06-24-2010 @ 07:25 pm)
...és lőn néma csend bennem...
a_leb: (06-24-2010 @ 09:05 am)
Mártus, köszönöm szépen, hogy olvasol :-)
aLéb
a_leb: (06-24-2010 @ 09:06 am)
Norbi, nagy örömmel láttalak itt, én köszönöm.
aLéb
a_leb: (06-25-2010 @ 08:44 am)
Eroica, köszönöm. Úgy érzem, mélyről írtál a versem alá, ezt külön is.
aLéb
a_leb: (06-25-2010 @ 08:50 am)
Kati, nagyon örülök, hogy itt látlak. Köszönöm szépen a véleményedet!
aLéb
aranytk: (06-25-2010 @ 12:10 am)
Magam is látom/élem/ s gyűröm magam alá a mindennapok hasonló pillanatait, melyekről olyan mesteri érzékletességgel írsz, hogy végig fut rajtam a zsibbadt tehetetlenség. Úgy szembesítesz léttörténetünkkel, hogy végig a hangulat foglya marad az ember. Döbbenetesen jó írásod ez is, Béla. Maradok hű tisztelője költészetednek! Szeretettel: Kati
Julianna: (06-26-2010 @ 01:43 pm)
Lassan olvastam most, a szemem előtt lepergett egy szerencsétlen ember élete. Nagyon reális képek, hatásos verssorok. Az utolsó két sor számomra nagyon kifejező, tetszik. Üdv., Edit.
LEKA: (06-26-2010 @ 03:48 pm)
A reménytelenség hosszúranyúlt sínje fut világgá, s míg nekünk mutatja lehetelen sorsát az elveszett, reménytelen, kezéért nincs ki nyúlna...A zord valóság élesített képei megborzongattak olvasás közben. Remek a versed!
agnes: (06-27-2010 @ 07:35 am)
Míg olvastalak egyre jobban szorult össze a gyomrom. Míg dolgozni jártam, minden héten egy nap találkoztam vele. Az ablakblyedésben ült, összekulcsolt kézzel, előtte a földön a kalapjával. Csukott szemmel, kissé lehajtott fejjel várta, azt néhány forintot amit adtak neki. Sosem volt vele szesz, és nem volt piás szag körülötte. Beesett arcán hiába játszott a napfény, meg sem rezzent. Minden alkalommal adtam én is. xx ft nem sok, de nem mertem a kalapba tenni, mert kilopták volna, ezért a kezébe tettem a papirt. Csodálkozva nyitotta ki a szemét, rám nézett közben, és olyan őszinte, tiszta tekintettel mondta köszönöm. Közben két kövér könnycsepp gördult le az arcán. Csak annyit tudtam mondani, én köszönöm....és elsiettem, mert nekem is csorgott a könnyem. Szóval nagyon jó írás. Éreztem. szeretettel agnes
AngyaliAndi: (06-27-2010 @ 10:53 pm)
Nagyon mai, nagyon átélhető. Beleborzong az ember. Köszönöm, hogy olvashattam. Puszillak!
piroman: (06-28-2010 @ 01:00 pm)
Ufnye... Kegyetlenül hatásos. Egy szociorajz, egy dráma és egy blues keveréke. Grat.: piro
a_leb: (06-28-2010 @ 01:16 pm)
Szia Venyige! Köszönöm, hogy olvastál!
aLéb
a_leb: (06-28-2010 @ 01:17 pm)
Megtisztelő a véleményed, köszönöm Piro!
aLéb
a_leb: (06-28-2010 @ 10:02 am)
Edit, köszönöm, hogy időt szántál a versemre, örülök, hogy tetszett.
aLéb
a_leb: (06-28-2010 @ 10:03 am)
Éva, köszönöm. Hozzászólásodból úgy érzem, megfogott a vers hangulata. Örülök, hogy itt jártál.
aLéb
a_leb: (06-28-2010 @ 10:05 am)
Ágnes, sajnos van mindannyiunknak saját élménye, szívszorító. Köszönöm, hogy olvasol.
aLéb
a_leb: (06-28-2010 @ 10:07 am)
Köszönöm szépen, Andi, örömmel láttalak itt.
aLéb
venyige: (06-28-2010 @ 11:07 am)
Kedves Béla!
Írásod nagyon tetszett.
Grat.: Laci