Samway: (09-27-2010 @ 09:18 pm)
nem csend Bélám, hanem hangos kiáltás...nagyon ütős vers
lena1: (09-27-2010 @ 09:46 pm)
Szavaid sziklaormokhoz csapódó mennydörgésként zúdulnak a földre.
Ez a lélekbehatoló versed Béla, nagyon mélyről jött.
Welentze: (09-27-2010 @ 10:17 pm)
Számomra versed egy sziklamélyből feltörő belenyugvó sóhaj. Fájdalmas. Üdvözlettel: Welentze (Krisztina)
a_leb: (09-27-2010 @ 11:02 pm)
Samy, örülök, hogy ezt érezted a versből. Köszönöm.
aLéb
a_leb: (09-27-2010 @ 11:02 pm)
Így igaz Léna. Köszönöm értő olvasásod.
aLéb
a_leb: (09-27-2010 @ 11:04 pm)
Örülök, hogy itt jártál, olvastál, Krisztina, Köszönöm.
aLéb
Teru: (09-28-2010 @ 02:26 pm)
Kedves aLéb,
Akinek még szép emlékei se nincsennek, az tényleg a semmibe markol. Viszont ami sohasem volt, nem fájat...Mélyen elgondolkodtató vers.
Szeretettel Teru
a_leb: (09-28-2010 @ 03:00 pm)
Teru, köszönöm szépen, hogy itt jártál és olvastál.
aLéb
felix: (09-28-2010 @ 07:10 pm)
Csend, rend, nyugalom, és némi hiányérzet. De még a csend is visszhangot kelt. Az érdekes tördelés is hozzájárul a mondanivaló kiemeléséhez. Jó vers! Szeretettel: félix
agnes: (09-28-2010 @ 07:24 am)
Mindent mit adtam elveszett, mint veszett
szörnyek megköszönték száz év hitünk...
hitték nem akarod tovább magadnak vallani.
Már vittek mindent, és a markukba röhögve,
nem gondoltak a csendet befogadó kövekre
Arra sem, hogy a köveknek hangja van, és
mennydörögni fog, a tűrhetetlen indulatban. szeretettel agnes
Anna1955: (09-28-2010 @ 07:55 pm)
Hit... álmok, létezés... aztán egy pont... elfáradtunk... Kevés csend van, ami ennyire üvöltő tud lenni... Nagy verset hoztál ismét, megrázót... Szeretettel ölellek: Anna :)
Attila61: (09-28-2010 @ 08:00 am)
Kedves a_leb! Egy nagyon kedves régi érzést hívtál elő belőlem, beleborzongok mindig. "Ha a csend beszélni tudna Négymilliárd hangon szólna Mindarról, mi bennünk rejtve él Vágydal szólna száz szólamra Minden gondolat dobolna Millió szó összefolyna Ezer nyelven kavarogna S a világnak nem lenne titka" LGT Baráti Üdvözlettel! Attila!
a_leb: (09-28-2010 @ 08:41 am)
Ágnes, köszönöm, hogy megosztottad velem a gondolataid, örömmel olvastam.
aLéb
a_leb: (09-28-2010 @ 08:43 am)
Attila, nagy öröm, hogy, érzéseket kelt egy-egy versem. Külön köszönöm neked, hogy egy számomra is nagyon kedves dal jutott eszedbe. Ksözuönöm, hogy olvasol.
aLéb
Eprecske: (09-28-2010 @ 08:49 pm)
versed elgondolkodtató, tudom még sűrűn visszajövök elolvasni :) szinte dübörögnek a sorok. :) Üdv. Mártus
Captnemo: (09-28-2010 @ 09:03 am)
Azt mondom én, hogy ahol árnyék volt, kellett legyen fény. És azért még a legmélyebb sziklarepedésekbe is beszüremlik az! Jó vers, tetszik!!
Grigo: (09-28-2010 @ 09:10 pm)
Kiemelkedően jó vers kedves Béla ! Nagy szeretettel gratulálok hozzá, és baráti üdv neked : Zoltán
aranytk: (09-28-2010 @ 09:38 pm)
Béla, rég olvastalak... Már tegnap felfedeztem a versed, de olyan erővel hatottak rám a sorok, hogy vissza kellett jönnöm... Ma újra elolvastam. Hangosan. Az igazi, jó versekhez kell a hang, tudod. Szavaid ereje olyan, mint egy földrengés. Néma kiáltás a sziklaszirtről. Élmény volt. Köszönöm.
LEKA: (09-28-2010 @ 11:21 pm)
Én is inkább kiálltásnak éreztem...Fájdalmasan szép.
a_leb: (09-28-2010 @ 12:40 pm)
Köszönöm, hogy itt jártál, olvastál, Kapitány!
aLéb
szemilla: (09-29-2010 @ 07:37 am)
én ilyenkor mindig arra csodálkozom rá a leginkább, hogy mennyire érteni véljük a szavak mögött megbúvó érzéseket, pedig az érzés mennyire egyedi kellene hogy legyen - de valamit biztosan sejtünk a "közösből"... örülök, hogy olvastalak.
a_leb: (09-29-2010 @ 08:58 am)
Köszönöm, hogy itt jártál, Félix!
aLéb
a_leb: (09-29-2010 @ 08:59 am)
Köszönöm értő olvasásod, Anna!
aLéb
a_leb: (09-29-2010 @ 09:00 am)
Mártus, örülök, hogy a versben találtál elgondolkodtatót: Köszönöm!
aLéb
a_leb: (09-29-2010 @ 09:01 am)
Zoli, köszönöm szépen, hogy olvastál :-).
aLéb
a_leb: (09-29-2010 @ 09:03 am)
Kati, valóban régen írtam, de jövök :-). Minden fájdalmas csend mögött ott van a kiáltás. Vagy kitör, vagy elég "odabent". Köszönöm, hogy visszajöttél és írtál a vershez.
aLéb
a_leb: (09-29-2010 @ 09:06 am)
Szemilla, teljesen igazad van. Az érzések valóban egyediek, olvasva katalizálják a bennünk élőket, vagy éppen megbúvókat. Én hiszem, hogy van nagy közös eufória éppúgy, mint nagy közös fájdalom. Köszönöm, hogy olvastál.
aLéb
a_leb: (09-29-2010 @ 09:20 am)
Éva, majdnem kihagytam a választ neked. De nem... :-). Igazad van, a "semmi" mindig várja a hangot, és minél fokozottabban, annál erősebbet :-).
aLéb
doszke: (09-30-2010 @ 03:15 pm)
Pesszimista sorok " megöl a nap" keserűség és tehetetlenség, belenyugvás és lázadás, mindezt oly szépen ábrázolod, elgondolkodtatóan, elsuhanva a "sziklarepedés" mellett. üdv.doszke
a_leb: (09-30-2010 @ 03:22 pm)
Döszke, köszönöm, hogy itt jártál és olvastál!
aLéb
stando: (09-30-2010 @ 08:36 am)
"megöl a nap, halott kövek közt hallgat/
egy rámkényszerült, testetlen nyugalmat,/akartam, kaptam." - tömörített képcsomag. Múlt, jövő, jelen már benne van. Kényszeríti az olvasót, vízért remegő értelemmel... "akár a csend a sziklamélyeken." Szeretettel. Ági
a_leb: (09-30-2010 @ 08:39 am)
Köszönöm, hogy itt jártál, olvastál, Ági :-)!
aLéb
Eroica: (09-30-2010 @ 10:07 am)
Száz évnyi magány! Eredeti, beszélő képekkel...
a_leb: (09-30-2010 @ 10:10 am)
Így bizony Eroica, erről szól. Köszönöm.
aLéb
Velina: (09-30-2010 @ 12:06 pm)
Nagyon jó, tetszik...megragadott...Vel
a_leb: (09-30-2010 @ 12:39 pm)
Köszi Vel, örülök. :-)
aLéb
a_leb: (10-01-2010 @ 09:04 am)
Köszönöm, hogy itt jártál, Zsuzsi.
aLéb
ho: (10-01-2010 @ 09:06 am)
Megkapó.
a_leb: (10-01-2010 @ 11:37 am)
Kösz, ho.
aLéb
naiva: (10-01-2010 @ 12:31 am)
Nem könnyű vers... Tehetetlen keserűséget érzek benne.
