...és most a Nap... itt is megállunk kicsit.
Visszanézve a hosszú páracsík
köldökzsinór a szeretve tisztelt Földig,
ahol sejtjeink vélt valóságuk töltik,
de most itt a Nap, a Halál és az Élet.
Jótékony hő fűt fel vagy emészt meg
aranyban kavargó, örökizzó plazma,
igaz volt tegnap, és látod, így igaz ma
minden tűzoszlop, és minden forgó örvény
folyton változó és önhatalmú törvény
minden űrre rontó, elzuhanó hullám...
a Csillagon járunk, az Origón, a Nullán
hinni a fényt s a néki áldozót is;
Lét és Nemlét közti nagy metamorfózis...
Unalmas így, hogy folyton változik.
Hazamegyünk. Hol az a páracsík?
pirospipacs: (03-22-2011 @ 05:34 pm)
Kedves Béla!
Bevallom nem szeretem a halál szót, valahogy fázom tőle. Igaz, az élet, a születés és a halál között zajlik. A tegnap a születés, a ma az élet, a holnap a halál. Persze ezt most nagyon bután kisarkosítottam. :( A csillag és a nulla között élünk...
Megálltál egy pillanatra és visszanéztél, aztán pedig előre, és ez igazán tetszett a végén.
"Hazamegyünk. Hol az a páracsík?" Nekem ez a reménysugarat jelentette, s beleképzeltem a földig érő szivárványt. :)
Lehet, hogy megint egészen másról írok, mint amiről Te írtál. Ha így van, kérlek nézd el nekem!
Szeretettel olvastalak! pipacs :)
fényesi: (03-22-2011 @ 07:55 pm)
Ez most valami más. (Szokatlan? Nem szeretem ezt a szót ebben az esetben. Út.) Mindenképpen meglepő, de számomra "járható"!
üdv. J
Navarrista: (03-22-2011 @ 10:27 pm)
Tudományos, filozófiával vegyítve. Mindkettő ábrázolása versedben megkérdőjelezhetetlen.
a_leb: (03-22-2011 @ 10:43 pm)
Kedves Pipacs! Ez is benne van, és még sok minden más, a vers utazás, kiben ilyen, kiben olyan nyomokat hagy, emlékeket ébreszt ugyanaz a kép, ugyanaz az utazás. Köszönöm hogy elgondolkodtál a versen.
aLéb
a_leb: (03-22-2011 @ 10:45 pm)
Szokatlan, János, más, valóban, kicsit kívül is kicsit belül is. Örömmel vettem, hogy járhatónak érzed.
aLéb
a_leb: (03-22-2011 @ 10:48 pm)
Navarrista, köszönöm hogy olvastál.
aLéb
csitesz: (03-23-2011 @ 06:53 am)
Olyan misztikus hangulat a légben. Tetszett. Józsi
Lacoba: (03-23-2011 @ 07:24 pm)
Elgondolkodtató Béla, a metamorfózisod
estelente: (03-23-2011 @ 08:20 pm)
Fotoapparát? Ha hazamentünk, legyenek képek (emlékek?), miket majd nézethetnénk. Az Origo, mint "O" csak következő címszó lehetne. (A Nulla is.) :) Érdekes filozofálgatás, ráadásul versben. Üdv! estelente
a_leb: (03-23-2011 @ 09:12 am)
Szia Teru! Köszönöm, örülök, hogy gondolatok ébredtek benned, hogy jelent neked valamit a vers!
aLéb
a_leb: (03-23-2011 @ 09:13 am)
Józsi, köszönöm, hogy ide látogattál, olvastál :-).
aLéb
a_leb: (03-23-2011 @ 09:36 pm)
Köszönöm hogy olvastál, Lacóbá!
aLéb
Anna1955: (03-23-2011 @ 09:38 pm)
Tőled teljesen új hang ez a vers. A világegyetem, az élet folyamatos változását, nagyon profi módon foglaltad rímelő sorokba. Tetszett ahogy kalauzolod az olvasót. Szeretettel olvastalak: Anna :)))
a_leb: (03-23-2011 @ 09:39 pm)
A jövő és a képzelet emlékei Estelente... de készültek képek :-). Örömmel láttalak.
aLéb
a_leb: (03-23-2011 @ 09:43 pm)
Anna, értő, érzékeny olvasásod nagyon köszönöm, örülök, hogy tetszett a vers!
aLéb
Grigo: (03-23-2011 @ 11:28 am)
Természetesen jól megírt vers ez azt gondolom. A mondanivalója az én képességeimet már meghaladja, de ez nem a te hibád hanem az enyém!! Gratulálok Béla! Baráti üdv : Zoltán
Teru: (03-23-2011 @ 12:20 am)
Kedves a-Léb,
nekem valahogy az élet és halál közötti lebegést jelenti versed. Lehet hogy a test tetszhalott, de még vissza kell jönni egy időre. Boldog az aki ezen áteshet, mert többé nincsen kétsége...Biztos nem erről irtál, de nekem ez jött be.
Szeretettel Teru
Attila61: (03-23-2011 @ 12:39 pm)
Metamorfózis, mindig és minden átalakul, valóban. Sokat foglalkoztat a gondolat, ha kibújhatnék a bőrömből, vajon hogyan ítélném meg saját magam? Mindent jól teszek, melegítek, vagy a hideg rázza tőlem a többieket?
Úgy érzem több ez mint űrutazás, a gondok kívülről jobban láthatóak. Mondják, más szemében a szálkát...no persze, ott elfogulatlanul, tárgyilagosabban. Sok-sok gondolat ébredt a versedből bennem. Nagyon szeretem ezeket a műveket. Jó vers! Jobbom! Attila!
a_leb: (03-23-2011 @ 12:40 pm)
Szia Zoli! Köszönöm. Az baj, ha nem megy át, amit mondani akar a vers, és az bizony nem a te hibád...
aLéb
a_leb: (03-23-2011 @ 12:44 pm)
Attila, nagyon örülök, hogy megírtad a gondolataidat, bizony, sokkal több, mint űrutazás... az egész, amelynek részei vagyunk, (és amely jóval több, mint a részeinek összessége) szemlélése kívülről... talán :-). Nagyon jól fordítottad magadra a verset, és köszönöm, hogy elgondolkodtál a jelentésén!
Barátsággal:
aLéb
szucsistvan: (03-24-2011 @ 08:11 am)
ilyenek vagyunk mi kozmoszjárók
a_leb: (03-24-2011 @ 09:39 am)
Sokszor egyedül de sosem magányosan. Köszönöm, István.
aLéb
haaszi: (03-24-2011 @ 11:41 am)
Kedves Béla, érdekes és nekem tetszett ez a kissé kívülálló nézőpont, mely mégis a földet érzi hazájának a lét és nemlét közötti úton, mintegy a realitásokhoz kötődve, elunva a mindenségben tett lelki bolyongást.
Mindig tudsz valami érdekeset, különlegest...
a_leb: (03-24-2011 @ 11:53 am)
Kedves Irén! Köszönöm szépen értő olvasásodat, és örülök, hogy ez a véleményed!
aLéb
norbert: (03-25-2011 @ 07:48 pm)
Béla... Ez most valami egészen más... (Na, ezzel biztos nem én nyalom a kiskanálba a mélyedést!) És mikor már kezdeném szétaprózni magam egy-egy atommag köré, akkor jön a két utolsó sor, amiről a Galaxis útikalauz stopposoknak c. zseniális könyv jutott eszembe... Azért nagy ez a vers itt, mert (nekem) olyan, mintha "ő" maga sem akarná magát annyira komolyan venni. És ettől komoly. Az a két utolsó sor... Én nagyon élveztem.:-)
Üdv!
Norbi
sodrelap: (03-25-2011 @ 09:40 pm)
Kedves Béla, útikalauzodnak lehet esetleg egy olyan nézete is többek között (mely földhöz ragadott :-))), hogy a férfiember keresi az izgalmat, röpköd egyik nőtől a másikig, de kezdettől fogva unja a banánt. (Holott sok embernek pont ez lenne a vágya, izgalomkeresésének csúcspontja, de…) .Majd szépen hazatér otthonába kedveséhez, de szinte még be sem teszi a lábát, máris új trófeát szeretne, csak úgy unalomból…:-))). Élveztem a versedet. Üdv., Pali
kiralylany: (03-27-2011 @ 11:16 am)
Nem olvastam a többi hsz-t, lehet, hogy volt aki megfejtette a címet, nekem nem sikerült. Űrutaztunk egyet, kitágítottad a teret, megmutattad a bogygókat. A fénycsík a lélek fonala is lehet, amivel a testhez kapcsolódik. A lényeg, hogy összességében nagyon érdekes volt, tőled egészen szokatlan.
paletta: (03-27-2011 @ 11:34 pm)
...a LÉT kimeríthetetlen téma és megfejthetetlen!!!!.....jól elcsavarogtál a LÉT bédekkerében:):)..érdekes!
a_leb: (03-28-2011 @ 01:26 pm)
Írni sem kutya... Olvasni ilyen hozzászólásokat nemkülönben.
aLéb
a_leb: (03-28-2011 @ 09:38 am)
Norbi, teljesen kerek, ahogy érzékelted a verset. Nagyon örültem, hogy a két utolsó sorban közvetíteni szánt érzést, annak a látszólagos fonáksága miatti kiteljesedést így fogtad, mert így igaz, valóban ettől válik igazán komollyá, a nagyon nagy dolgok feletti könnyedségtől. Köszönöm értő olvasásod!
aLéb
a_leb: (03-28-2011 @ 09:41 am)
Pali, ez a megközelítés nem merült fel bennem, de valóban, igazad van, így is lehet, és nagyon sok párhuzam fedezhető fel ebből a szempontból is. Örülök, hogy elgondolkodtatott a vers, köszönöm, hogy itt jártál!
aLéb
a_leb: (03-28-2011 @ 09:46 am)
Szia Lara! A bédekker utikalauzt, utikönyvet jelent. Hiszed vagy nem, úgy ugrott be a szó, hogy ismertem ugyan a jelentését, de hogy valóban hogyan jött létre, eredetileg mit és miért tartalmazott, meg kellett nézzem a neten. A verset (miért is nem lepődök meg :-) ) teljesen a helyén értelmezted, köszönöm, hogy olvastad!!
aLéb
a_leb: (03-28-2011 @ 09:47 am)
Így igaz paletta. Köszönöm szépen, hogy velem tartottál.
aLéb
ho: (03-28-2011 @ 11:57 am)
jó ilyen verseket olvasni. gondolom írni is.