és a szív... űzöm talányos álmaim
égig szökő fák alatt, s ha tüske tép
vér serken szűk hétköznapok gondjain,
fárad a láb, kar, szakad a büszkeség,
és tovább... egyszer még újra énekel
bennem a vér, tudom, hogy csak így lehet,
egyre beljebb, csak törni és menni kell
ha össze is zúz a csend és eltemet.
Lassan sötétedik. Mint a rőt avar
hullik az éj felém százezer ág alatt,
fekszem, hagyom, ahogy a csend eltakar,
old a vak humusz, hiába vártalak.
Samway: (09-27-2011 @ 05:52 pm)
Ne hallgass, hangod hallasd Béla, mert nagyon szépen s bölcsen csengenek a szavak tőled ...örömmel olvastalak
Lyza1: (09-27-2011 @ 06:38 pm)
A természet lágy ölén jól esik emlékezni...csodás természeti képeid, átadták a fel-fel sejlő múlt örömét, fájdalmát...Nagyszerű alkotás! Elismerésem, Kedves Béla...Lyza
Julianna: (09-27-2011 @ 08:26 pm)
Itt az ősz, de nem kell hallgatni, és lehet, hogy ez nem az utolsó vadászat. Szép a versed, élvezettel olvastam. :)) Edit.
a_leb: (09-27-2011 @ 08:31 pm)
Samy, örömmel láttalak, és köszönöm szépen a véleményed!
aLéb
a_leb: (09-27-2011 @ 08:34 pm)
Lyza, köszönöm szépen a látogatásod.
aLéb
a_leb: (09-27-2011 @ 08:35 pm)
Edit, köszönöm szépen a véleményedet.
aLéb
stando: (09-27-2011 @ 09:58 pm)
szépség és elmúlás... megfogott. jövök még, Béla. :)
a_leb: (09-28-2011 @ 02:25 pm)
Ági, örömmel látlak :-).
aLéb
a_leb: (09-28-2011 @ 02:26 pm)
Zsuzsi, köszönöm szépen a véleményed! Nem hallgatok...
aLéb
a_leb: (09-28-2011 @ 02:28 pm)
Teru, örülök, hogy gondolatokat ébresztettem benned a verssel..
aLéb
a_leb: (09-28-2011 @ 02:28 pm)
Köszönöm, János.
aLéb
a_leb: (09-28-2011 @ 02:30 pm)
Köszönettel olvastam a véleményed, pipacs.
aLéb
Francesca3: (09-28-2011 @ 03:04 pm)
nagyon-nagyon jó...
a_leb: (09-28-2011 @ 03:06 pm)
Köszönöm, Francesca!
aLéb
haaszi: (09-28-2011 @ 05:07 pm)
Szép, mint az ősz...
Az erdő csendje, fensége megunhatatlan.
Gyönyörűen visszajön ez a versedben!
Kankalin: (09-28-2011 @ 06:22 pm)
Komoly és művészien összerendezett. Bennem legnagyobbat a keret üt, csak egy szó a különbség, tartalmában hordozza az elvesztettséget. A képek csendesek, "feltartott kézzel" adják magukat, gyönyörűek, és a festménnyel, a komponált hangokkal húz, elképesztőek a színek, pedig nem is írtad le, hallom az akkordokat, pedig nincs is benne hang. Ez a te fondorlatos művészeted, érzékien suhan, érzékeket borzol, írásra ösztönöz. :) Sorolhatnám még...
Szeretettel: Kankalin
a_leb: (09-28-2011 @ 06:50 pm)
Köszönm, hogy itt jártál Irénke :-)
aLéb
a_leb: (09-28-2011 @ 06:52 pm)
Kankalin, örülök, hogy ennyi mindent megéreztél a versből, köszönöm az elemzésed, értő olvasásod.
aLéb
Attila61: (09-28-2011 @ 07:43 pm)
Kedves Béla! Nehéz pontosan leírni ezt az érzést amit versed felidézett bennem, nem símogató és lágy mint boldogabb verseidben, mégis egyfajta megnyugvást hordoz. Lemondás? Nem. Inkább beletörődés az elkerülhetetlenbe, én ezt érzem. Nem érzem az elmúlást ez csak egy szakasz lezárása, a ma, de ott a megcsillanó jövő lehetősége, a holnapi megszólalás. Szerintem Te minden nap megszólalhatsz, én szívesen olvasom, persze ennek a megállapításnak a vers mondandójához semmi köze. Gratulálok! Baráti jobbom! Attila!
szilfer: (09-28-2011 @ 08:25 pm)
Remek versed olvasása közben furcsa érzés kerített hatalmába: mintha mindez velem történne... Vadászat ez a javából, színekre, fényekre, hangokra, melyek a múló éveken merendő férfi emlékeinek és töprengéseinek szimfóniájává állnak össze. Stíluseszközeid hozzá a hangszerek, az akkordok nagyon szépen harmonizálnak! Gratulálok, kedves Béla! Üdv, Feri:))
fényesi: (09-28-2011 @ 08:52 am)
Szép, míves! (kis romantikus akvarell) üdv. fTJ
pirospipacs: (09-28-2011 @ 09:37 am)
Vallom, hogy az ősznek a legszebb pompája is emlékezésre hív bennünket, ebbe az évszakba írjuk bele legtöbb fájdalmunkat. Még símogat, még langyos, még csodaszép, mégis " ahogy a csend eltakar," már szinte fáj.
Elméláztam most is csodaszép versednél kedves aLéb. :) Ölellek: pipacs :)
naiva: (09-28-2011 @ 12:32 am)
Ne hallgass, és ne add fel: lesz még vadászat! Gyönyörű, láttató és elgondolkodtató, vagy inkább méláztató? a versed!:)) Ölellek: Zsuzsi
Teru: (09-28-2011 @ 12:38 am)
Gyönyörű sorok, kedves aLéb, az elmúlás ás az élni-akarás násza. Lehet hogy már telepszik a humusz, de még hóvirág dugja ki kiváncsi fejét alóla...
Szeretettel Teru
KiralyCsilla: (09-29-2011 @ 04:55 pm)
Nagyon szép vers. Érdekes érzések kerítettek hatalmukba. Üdv: Csilla
vorosliliom: (09-29-2011 @ 06:56 pm)
Mint sebzett madár kitépett tolla, hull alá szíved szomorú dobbanása ebben a versben, Béla! Talán mégsem hiábavaló a várakozásod... Dana
a_leb: (09-29-2011 @ 06:57 pm)
Attila, valóban, bár inkább talán csak lassuló... Örömmel olvastam a véleményed, köszönöm.
aLéb
a_leb: (09-29-2011 @ 06:58 pm)
Feri, akkor ez esetben nem lőttem mellé :-), örülök, ha bevont a vers a történetbe. Köszönöm a véleményed!
aLéb
a_leb: (09-29-2011 @ 07:00 pm)
Kapitány, persze, hogy én is így gondolom, a vers a pillanatnyi érzések tükre, természetesen nálam is. Köszönöm, hogy olvasol.
aLéb
a_leb: (09-29-2011 @ 07:02 pm)
Köszönöm, Csilla, örömmel vettem, amit írtál.
aLéb
a_leb: (09-29-2011 @ 07:04 pm)
Nagyon köszönöm érző olvasásod, Dana.
aLéb
lena1: (09-29-2011 @ 07:18 pm)
Gyönyörű a te őszöd Béla!
Szeretettel gratulálok szép versedhez.
a_leb: (09-29-2011 @ 07:43 pm)
Köszönöm szépen, Léna!
aLéb
Captnemo: (09-29-2011 @ 10:26 am)
Szokatlan Tőled ez a megfáradt, pihenni vágyó szellemű vers. És igazából ki is lóg a lóláb, mert az egészben mégis ott a lendület, amit biza nem a tehetetlenség törvénye kölcsönöz. Azt gondolom, hamar eljön az idő, amikor lerázod az avart, megfújod a kürtöt, és elindulsz. Hogy aztán a régi ösvényen tovább, vagy másikon, azt a jószerencse tudja tán... Nagyon jó vers ez is!