[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 229
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 229


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Cím: Vesszők között
Szerző: a_leb - Hepp Béla
(10-16-2011 @ 06:46 pm)

:

Még úgy fonnak össze a hajnaltört napok,
akár az ügyes kéz a kosár vesszejét
itt-ott megszakadtan, magamra hallgatok,
megnyikkan, sajdul a magányos persze-lét,

dacból élek még és nincs mit megtagadnom,
nem száradt, nem hajt újat dolgaim sora,
elszőtt önmagammal hajlongok a parton.
Nem hozok, nem viszek, nem jutok sehova.

Nézd, feljebb száz másik ugyanígy vetél el
napra napot, évet, és elfogyó erőt,
húzd tovább, valamit érzel, hogy lekésel,
valamit, ami a lényeddel összenőtt

valamikor, tán a teremtés hajnalán...
- húzd, emeld, és nézd, ahogy elcsorog –
összefont számmal, ha tudnám, elmondanám
azt az egyetlen szót, azt az egy mondatot...

Millióan merjük, s nem merjük a semmit,
cseppekért halunk, s szürkeséggel hint be
tört agyunk, de egyszer megébreszt az ős hit:
Istenem,
nem ezt kódoltad egykor génjeinkbe!





(107 szó a szövegben)    (1033 olvasás)   Nyomtatható változat


sodrelap: (10-16-2011 @ 07:04 pm)
Egy kortárs írónk, ha nem is ilyen szavakkal, de írt a kódolt magyarokról. Te diszkrétebbem, ám hatásosan adod tudtára a nemzetünknek, erről nem az Isten tehet, hanem mi magunk, akik a siker kovácsai lehetünk… Megrázó erejű a versed, holott nem dörömbölsz, csak kopogtatsz az ajtón… Üdv., Pali

a_leb: (10-16-2011 @ 07:19 pm)
Valóban, Pali, jól értetted, mit szerettem volna elmondani ebben a versben. Köszönöm a látogatáod. aLéb

a_leb: (10-17-2011 @ 03:13 pm)
Attila, így van ez, igazad van... de mondani kell, és tenni is, ha tudunk. aLéb

a_leb: (10-17-2011 @ 03:15 pm)
Köszönöm, hogy olvasol, és értesz, Samy. aLéb

Kankalin: (10-17-2011 @ 03:35 pm)
aLéb, ez nagyon komoly, elkeseredett és igaz is. A "muszáj" nagy úr, ezt ki is használják rendesen. Az a "persze-lét" frappáns fogalom, egész verseden áthalad, na meg a dac. Jók a gondolatok, ébresztgetőek, de ez nem lep meg, mert nagyon tudsz tartalmilag és formailag is. :) Szeretettel: Kankalin

Anna1955: (10-17-2011 @ 03:47 pm)
Már a cím is nagyon frappáns, hiszen vesszőfutás a létünk... A hangulata tökéletesen eltalált, és a kilátástalanság kiabál a sorok között. Az ébredni kellene érzését is hordozza, hiszen a záró sor erre figyelmeztet. Nagyon jóóóóó!!! Élmény olvasni. Szeretettel: Anna :))

Eroica: (10-17-2011 @ 04:45 pm)
Szia aLéb! A régi hangoddal szólsz,de talán még hatásosabban, még kiforrottabban. Halk sikoly vagy zokogás ez a vers ... Nagyon jó! Szeretettel, Erika

Summer: (10-17-2011 @ 07:00 pm)
Nagyon tetszik, többször olvasós. Olyan az egész, mint egy kiáltás. Szeretettel: Zsu

a_leb: (10-17-2011 @ 07:59 pm)
Szia Kankalin! Örülök a véleményednek, és köszönöm! aLéb

a_leb: (10-17-2011 @ 07:59 pm)
Anna, nagyon szépen köszönöm a szavaidat. Örülök a látogatásodnak. aLéb

a_leb: (10-17-2011 @ 08:02 pm)
Erikaaaa! De örülök neked! Nem csak a szavaidnak, de annak is, hogy itt látlak! Köszönöm! aLéb

a_leb: (10-17-2011 @ 08:04 pm)
Köszönöm, hogy itt jártál, Zsu! aLéb

Attila61: (10-17-2011 @ 08:16 am)
Kedves Béla! Jó vers, sokan sokféleképpen érzünk, de a végeredmény mindig ugyanaz, mégsem hallgat ránk senki. Jobbom! Attila!

Samway: (10-17-2011 @ 11:00 am)
Szavaid csendje, hangos kiáltásként hat az olvasóra...igazad van...ne Istentől várjunk mindent, azért adott értelmet, hogy tegyünk a jobbért ne csak sóhajtozzunk...mi tollunkkal-hangos kiáltásainkkal hívhatjuk fel a figyelmet arra..." döglödik nemzetünk"

pirospipacs: (10-17-2011 @ 11:44 pm)
Van "valami" ami alattomosan öl, észrevétlenül... napról, napra. " Nem hozok, nem viszek, nem jutok sehova." Valami mégis történik velünk... megkopott az emberi értékünk. Tudjuk, érezzük, és fájlaljuk, mégis... Húú, inkább nem folytatom. Annyira messzire sodorsz. Hová lettek az igaz emberek, miért engedjük, hogy ez történjen? Nagyon jól csomagolt vers, de ha kibontjuk, benne omlik az alagút, és nem látjuk a végét... Ölellek aLéb! pipacs :)

hzsike: (10-18-2011 @ 07:13 pm)
Kedves a-léb! Nagyon tetszett a versed úgy, a mondanivalóját, mint a kivitelezését illetően.Elgondolkodtató mondatok, szépséges hasonlatok. Szeretettel gratulálok! H.Gábor Erzsébet Zsike

a_leb: (10-18-2011 @ 10:00 pm)
Köszönöm értő olvasásod, Pipacs :-). aLéb

a_leb: (10-18-2011 @ 10:01 pm)
Köszönöm szépen, kedves Zsike! aLéb

naiva: (10-18-2011 @ 10:53 pm)
Hát nem! Nem ez lett kódolva génjeinkbe! És mégis... Tűrünk és éljük persze-létünket. Az utolsó versszak nálam tarol! Nagyon jó vers, a sorok között ott bújkál ennek a népnek kiszolgáltatott léte, és az általad megélt világ... Lehet, hogy zavaros, amit írtam, de Te biztosan érted!:)) Ölellek! :)))

a_leb: (10-18-2011 @ 11:10 pm)
Köszönöm, Zsuzsi, nagyon örülök, hogy így fogott benned a vers ! aLéb

_zizike_: (10-18-2011 @ 11:19 pm)
Önnön és világfájdalom, ... és útálom (direkt hosszú "u"-val! : ), ha könnyet csalnak a szemembe. És szép vers. --- más: tényleg szeretném tudni, 1 héten, hányat? a 2. privimben kérdeztem és bocsánat, hogy ide, s hogy elkeresztelt Freud! ... :) Szeretettel: izike

a_leb: (10-19-2011 @ 06:59 pm)
Zizike, nagyon köszönöm a véleményedet :-) aLéb

Grigo: (10-19-2011 @ 07:32 pm)
Sokunk gondolatait mondtad el. Nagy örömmel olvastam ezt a rmek verset! Zoltán

a_leb: (10-19-2011 @ 10:40 pm)
Köszönöm, hogy meglátogattál, Zoli, örömmel olvastam a véleményed. aLéb

szilfer: (10-20-2011 @ 06:44 pm)
Kedves Béla, bizony elfajult az ember! Messze nem ezt kódolták a génjeinkbe, mégis ide jutottunk. Mintha a teremtés vagy az evolúció no meg a társdadalmi kényszer egymás ellen dolgoztak volna. Versed formailag is kitűnő, mondd, nem volt a Te ősöd is ötvös véletlenül, mint az Áprilyé?:)))) Szeretettel gratulálok, Feri:)

piroman: (10-20-2011 @ 11:14 am)
Aha. Remek! A hosszú "veszteséglista" tudomásul vétele után egy utolsó, dacos felütés! Hányszor, de hányszor érzi így az ember, csak nem írja le ilyen jól. :) Grat.: piro

a_leb: (10-21-2011 @ 02:18 pm)
Köszönöm, hogy itt jártál, örültem neked, Piro! aLéb

a_leb: (10-21-2011 @ 05:58 pm)
Feri, nagyon köszönöm a hozászólásod. Nos az ősöm nem volt ötvos, én viszont az vagyok :-))). aLéb

  

[ Vissza: a_leb - Hepp Béla | Művek listája ]

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.44 Seconds