gomolya: (10-23-2011 @ 11:41 pm)

Ez mestermű.

Kankalin: (10-24-2011 @ 03:42 pm)

aLéb, tőlem szokatlan, hogy elolvassam mások véleményét így elöljáróban, most mégis megtettem. Motoszkált bennem valami, amit végül nem tudott befolyásolni senki, hiába futottam át a reagálásokon. Általában találok egy kulcsszót, ami nem hagy nyugodni, most ez a "portündér". Középpontba helyeztem valamiért, talán azért, mert "fúj a szél". Nagyon tetszik, ahogy társadalmi problémákhoz társítod a mindennapi érzéseket, ahogy megszólalsz a tömegek által képekben és hangokban, elbújsz az emberek között. Ám a lelked az egységből kiviláglik: mert hiába közelítesz nagyobb csoportból, valahogy mégis egyéni a mondanivaló, a főszereplő. Nem tudom miért van, hogy ősszel is érzem az akácillatot, meg a csend tavaszi sóhaját. Így éltem meg a versed, ami komplexitásában tökéletes, részleteiben varázslatos. :) Szeretettel: Kankalin

_zizike_: (10-24-2011 @ 03:58 pm)

Röviden azt mondanám erre a versedre kedves aLéb, hogy lélekrajz és társadalomkritika, mesterien rímbe szedve. Van kiút. Kell, hogy legyen! Gratulálok a művedhez! :) szeretettel: izike

pirospipacs: (10-24-2011 @ 05:06 pm)

Valóban nem az ősz teszi, hisz azt már megszoktuk, belülről fázunk aLéb, mert erőnket a "rozsda" marja rég. Egyetlen szeles napban, komoly társadalomkritika... Soraid erősek, mint a szél. Egyetértek, "ne még..." Ölellek: pipacs

trendo: (10-24-2011 @ 05:29 pm)

Valamikor 1970 körül, mikor saját ízlésem még éppen csak kezdett kialakulni a megértések és lázadások pingpongjátékában, egyszer egy galériában rátaláltam Maurer Dóra korai metszetére. "Szélben" - ez volt a címe. Sovány, csenevész, csúnyácska gyereklány erőlködött, cipekedett a képen, két ceglédi kanna vízzel igyekezett hazafelé, valamiféle reménytelenül lepusztult, sivár, isten háta mögött levő tanyára. Széllel szemben. Mert hát, a szegényeknek még a szél is megnehezíti a dolgát. Átfúj vékony rongyaikon, vörösre-kékre-lilára dermeszti kezüket. És mindig szembe fúj, kegyetlenül. Abban a képben benne volt minden keserű reménytelenség. Egy korszak mementója volt, akkor, mikor mindenki remélni merte, hogy a nyomorúságos, századok óta öröklött életformát mégiscsak meg lehet haladni. Már csak pár lépés hiányzik... mint ahogy nekem is csak az a hitvány 270.-Ft hiányzott, hogy megvehessem a keretezetlen metszetet a Derkovits galériában, egy lezárult korszak emlékéül. Sajnos, az a korszak újraéledt. Megint milliók tengődnek reménytelenül. Széllel szemben. Versed tökéletes lenyomata a kornak. Ha nem lenne formailag is tökéletes, a maga nemében kitűnő alkotás, akkor is meg kellene őrizni. Kordokumentumként. De ez a vers magában is megáll. Ha József Attila korában írtad volna, akkor ma talán tanítanák. Ám attól tartok (és ezt szomorú rezignációval jegyzem meg, talán egész generációnk nevében) hogy a mi lírai vonatunk az elment. Rólunk nem igen fog megemlékezni a sietős utókor. DE AZÉRT MI ÍRUNK!!! CSAKAZÉRTIS! UGYE, BÉLÁM?!

a_leb: (10-24-2011 @ 05:49 pm)

köszönöm, gomolya, igyekszem :-) aLéb

a_leb: (10-24-2011 @ 05:53 pm)

Ági, örülök, hogy dalra fakadtál :-). Megrakjuk, bizony, érik az. Köszönettel olvastalak. aLéb

a_leb: (10-24-2011 @ 05:53 pm)

Köszönöm, Zoli. Tudom, hogy te is ott leszel. aLé b

a_leb: (10-24-2011 @ 05:54 pm)

Fene megette így, Toni, de hát most ezt kell megéljük... Nagyon örültem, hogy itt láttalak. aLéb

a_leb: (10-24-2011 @ 05:56 pm)

Tudjuk, Attila, és bizony mondanunk kell. Köszönöm a szavaidat. aLéb

a_leb: (10-24-2011 @ 05:57 pm)

Kedves hzsike, örülök, hogy tetszett a versem, köszönöm szépen a méltatásod. aLéb

a_leb: (10-24-2011 @ 05:57 pm)

Andi, nagy örömmel láttalak itt, köszönöm. aLéb

a_leb: (10-24-2011 @ 05:59 pm)

Kapitány, őszintén köszönöm, megtisztelő a véleményed. Mindig örömmel tölt el, ha olvashatom a véleményed valamely irományom alatt. aLéb

a_leb: (10-24-2011 @ 06:01 pm)

Így van Erika, és mennyi de mennyi árny bolyong vagy áll tanácstalanul a saját valamikori képeiben felejtve. Köszönöm, hogy itt jártál. aLéb

Teru: (10-24-2011 @ 06:01 pm)

Kedves a-Léb, tudom, ez sokkal több mint egy őszi kép, bennem mégis egy nagyon régi őszi napot ébresztett fel rozsdás kaszájával együtt. Évekig kisértett az a nap, őszintén megmondva, ma is képes megbőgetni, mert azon a napon veszett el az életem. Mégis, én is csak azt mondom, ne még...Ha azt mondom, ez a legszebb vers amit valaha olvastam, akkor még nem is mondtam semmit. Szeretettel Teru

a_leb: (10-24-2011 @ 06:05 pm)

Kankalin, nagyon örülök, hogy ennyire átfogott a vers, vagy átfogtad a verset :-). Hogy kit milyen részlet, és ezáltal milyen alaphangulat köt meg egy versben, szerintem egyéni, hiszem, hogy mindnekinek a saját érzésvilágán kell átszűrni azt amit olvas. Te ezt tetted, és a véleményedből azt érzem, hogy nyitottan, őszintén. Ennél többet alkotó nem kaphat, köszönöm szépen :-). aLéb

a_leb: (10-24-2011 @ 06:05 pm)

Valóban, is-is zizike. Köszönöm, hogy olvasol! aLéb

a_leb: (10-24-2011 @ 06:18 pm)

Pipacs, nagyon köszönöm a szavaid, örülök, hogy megosztod velem a véleményed. aLéb

a_leb: (10-24-2011 @ 06:26 pm)

Gyulám, megtisztelsz tartalmas, ugyanazon a hullámhosszon megszólaló gondolataiddal. Igen, így van, mindig az az egy lépés, az hiányzik, mint a csacsi orra elé lógatott répa, csak megyünk a nagy, és szent Valami után. Pedig hiszem, hogy az ember több, többre képes és hivatott. Asszociációdnak nagyon örülök, mert azt gondolom, meg kell mutassuk, mi lakik bennünk, honnan kell tovább lépnünk újra és újra... csak azok az átok mértek... De mi azért írunk, bármi legyen is :-) aLéb

a_leb: (10-24-2011 @ 06:29 pm)

Teru, nagyon örülök, hogy látlak. Köszönöm szépen a szavaidat, tudod, azért külön is, merthogy magada fordítottad a versem. Ez nagy dolog, köszönöm. aLéb

felix: (10-24-2011 @ 06:53 pm)

A szél az mindig fúj, s port kever, de a kasza egyszer leszakadva kiegyenesedhet, s a passzátot fúvók is könnyedén elfújhatók lesznek. Tanulni jöttem hozzád, s tán valami ragad rám. Nagy vers. Szeretettel: félix

Julianna: (10-24-2011 @ 07:52 pm)

Micsoda gondolatokat, hangulatokat tud felidézni az őszi szél, a por...Fantasztikus! Élvezettel olvastam. Ödv., Edit.

szilfer: (10-24-2011 @ 07:55 pm)

Nagyon szép, értelmes, érzelmes, hangulatos sorok. Nem gyakori, hogy egy vidéki zsánerképbe ennyi magvas mondanivalót sűrítsen a szerző! Gratulálok! Üdv, Feri:))

stando: (10-24-2011 @ 08:04 am)

"Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,/ Hogy melegednének az emberek.// Ráhányni mindent, ami antik, ócska,/ Csorbát, töröttet s ami új, meg ép," - és folytathatnám még a tél-idézetét, de minek. Csak gondolom tovább és tovább a versed. Fázunk, sokan. És? Megrakjuk azt a tüzet? Ági

vorosliliom: (10-24-2011 @ 08:04 pm)

Mintha csak az összeroppant hit súgná kínjait ebben a versben, Béla. Sajnos, nem csak ott fúj oly erőteljesen a szél, itt is egyre több a csalódott élet-ránc! Nem csak versed szépsége, de az igaza is megérintett! Mélyen... nagyon mélyen! Dana

a_leb: (10-24-2011 @ 08:12 pm)

Félix, nagyon köszönöm, hogy a vers szimbólumait továbbgondoltad. Tisztelettel köszönöm a látogatásod. aLéb

a_leb: (10-24-2011 @ 08:14 pm)

Örülök, hogy tetszett, Edit. aLéb

a_leb: (10-24-2011 @ 08:18 pm)

Feri, mindig örülök, a véleményednek. Talán azért is, mert a költészeted nagyra tartom, talán azért is, mert emberi vonatkozású gondolataid, nyitottságod mindig megfog, és talán azért is, mert te is a pozitívumokat keresed, és emeled ki a művekben. Örülök, hogy az enyémben is megtaláltad, köszönöm. aLéb

a_leb: (10-24-2011 @ 08:19 pm)

Dana, sok a fájdalom, a csalódottság, és én nagyon köszönöm, ha a hangsúlyokat egymás írásaiban megtaláljuk. Örömmel láttalak! aLéb

Grigo: (10-24-2011 @ 08:40 am)

Megrakjuk! Nagy gratulációm neked! Zoltán

toni1: (10-24-2011 @ 09:14 am)

Kedves aléb! A versed olvasása közben petőfi Sándor egyik rövid versikéje jutott az eszembe:Fázunk és éhezünk S átlőve oldalunk, Részünk minden nyomor... De szabadok vagyunk! ...de azért néha egy kis meleg is jól esne... üdv Tóni

Attila61: (10-24-2011 @ 09:21 am)

Szép és jó a versed Béla! Mondjuk mi, pusztába kiáltunk, de a tábortűznél nem melegszünk...bár a fűtés árát is tőlünk szednék be attól tartok. Megboldogult Hofi Géza egyik története jut eszembe, mikor Jézust keresztre feszítették. Egy római katona hajtotta a dárda hegyével a vérző sebéről a legyeket, mire Jézus megszólalt: hiába fiam, csak éhesebbek jönnek. Bocs amiért hosszúra nyújtottam a nem is pontos idézetet, de tudom, hogy Te tudod és mi tudjuk! Baráti jobbom! Attila

hzsike: (10-24-2011 @ 09:31 am)

Kedves "aleb" Rég olvastam ilyen "ragyogó" alkotást, aminek a lényege, szó szerint a soraid közül ragyog fel a porból, a cserép alól, a szomorúság, a tehetetlenség, és megalkuvás "elnyűtt" takarója alól. Remekbe szabott, jól rímelő, mély tartalommal bíró igazi VERS! Szeretettel gratulálok! H.Gábor Zsike (hzsike)

anyatka: (10-24-2011 @ 09:50 am)

A mondanivalód elkeserítő, de a ritmusod új erőt ad, hitet... Nagyon tetszett! Szeretettel gratulálok versedhez: Andi

sodrelap: (10-24-2011 @ 09:54 pm)

Sok szépet és tartalmas, magvas gondolatot olvastam a hsz-ekben, helytállóak a vélemények, nincs benne semmi elfogultság vagy túlzás. Engem emellett megfogott hogy irománynak nevezted művedet, tudom szerény vagy,de istenemre mondom, kardélre hányom, aki csak egyszer is ilyent merne állítani remek versedről:-))) Üdv., Pali

Captnemo: (10-24-2011 @ 10:27 am)

Lenyűgöző. Nekem egyszerre hozta a tegnapi napot elém, és valami régesrégi emlékképet. Egyszerű szavakból, és mintegy fekete-fehér képkockákból raktál össze egy igazi remekművet. Ez a vers is abba a kategóriába tartozik, amelynél csak fejet hajthatok a tudás, és érzés előtt is!

erda: (10-24-2011 @ 10:27 pm)

Kedves Béla! Gyémánttá csiszolódtál, mindig nagy örömet szereznek nekem a verseid. Gratulálok! :) Éva

lena1: (10-24-2011 @ 10:39 pm)

Csak csodálni tudom a tehetséged kedves Béla! Gyönyörű a versed...

Eroica: (10-24-2011 @ 10:41 am)

Szenvedélyesen keresed az igazságot, a kapaszkodót a múltban-- közben kirajzolódik előttem az a szellemi lény, amilyen Te vagy. Gratulálok!

Anna1955: (10-24-2011 @ 11:07 pm)

Már szinte mindent elmondtak, amit lehetett. Egyetértek azzal, hogy Téged tanítani kellene, és bízom abban, hogy ez be is fog következni. Ennél a versednél én egy kicsit másként éltem meg a közvetített gondolatot. Az egyén szempontjából... Szeretettel ölellek: Anna :)))

a_leb: (10-25-2011 @ 11:50 am)

Nagyon köszönömön, Pali :-)), örömmel olvastam a véleményedet. aLéb

a_leb: (10-25-2011 @ 11:51 am)

Éva, az öröm az enyém, nagyon köszönöm. aLéb

a_leb: (10-25-2011 @ 11:52 am)

Léna, nagyon köszönöm! aLéb

a_leb: (10-25-2011 @ 11:53 am)

Anna, mindig böröm olvasni a véleményedet, mert saját látásmódoddal újabb és újabb rétegeket látsz meg abban, amit elmondok, és ez így van jól :-). Köszönöm szépen. aLéb