Cím: Most menjetek Szerző: a_leb - Hepp Béla (11-20-2011 @ 09:32 pm)
:
Most menjetek, könnyű, tündérléptű évek, ne csaljatok, a tánc már nem nekem való, hajdanvolt virtusom mára semmivé lett, a lábam se úgy, s csak pihenni volna jó.
Menjetek ti is most, csengő, bongó hangok, nem maradt dal bennem, kócos hangjegyek, ti szálltok, és én, mint más földi halandók csak hittem, hogy egyszer utánatok megyek,
és menjetek ti is forrón izzó fények, hűs kékek, napsárgák, bársony mélylilák, vaksin hunyorgok, már látom, hogy a lényeg épp ti nem lehettek, minden csak délibáb.
Menjetek mind most el, emlékek, szerelmek, öröm, és bánat, s ti is, összeszőtt szavak, ma engem újra csend, a magány ölel meg, a semmi tart fenn, egy sosemvolt pillanat...
Ha minden elhagy, a mélység és magasság között benn valahol süketen és vakon lebegek, várom, hogy végre megmutassák csendjeim pulzáló, végtelen kozmoszom.
(113 szó a szövegben) (1062 olvasás)
_zizike_: (11-20-2011 @ 09:56 pm) Ez most ütött! s utána nagyot szólt bennem, kedves aLéb! Abszolut kilátástalanság és mélypont érzetét keltette bennem, amikor az ember mindent elengedve felszabadultan várja a halált. hu! nagy élmény volt, köszönöm, hogy olvashattam! üdv., izike
Summer: (11-20-2011 @ 10:02 pm) Húha, ez igen. Gratulálok. Zsu
a_leb: (11-20-2011 @ 10:08 pm) Izike, nem feltétlen a legvége, inkább valami fel- vagy megszabadulás azoktól a dolgoktól, amik így vagy úgy ránk nehezednek. Mert több van, több kell hogy legyen bennünk. Nagyon köszönöm, hogy olvasol!
aLéb
a_leb: (11-20-2011 @ 10:09 pm) Köszönöm, Zsu!
aLéb
Francesca3: (11-20-2011 @ 10:39 pm) jaj, drága a-leb..ez nagyon erős, nagyon messzire visz és mindent megragad...szeretettel ölellek
_zizike_: (11-20-2011 @ 10:42 pm) :) Igen, erre is gondoltam, hogy amikor az ember valami nagy súlyt tesz le a vállásról és felszabadul, csak ... mostanában eléggé borongós a hangulatom, úgyhogy rám inkább a végállomás érzetét keltette, de köszönöm, amit válaszoltál. :) üdv., izike
a_leb: (11-20-2011 @ 10:43 pm) Francesca, köszönöm a reakciód... örülök, hogy megfogott a vers.
aLéb
a_leb: (11-20-2011 @ 11:12 pm) Ok Izike, picit már bántam, hogy elkezdtem magyarázni a verset, mert hát mindenkinek szíve joga, hogy mit érez, lát, akar hallani egy versből :-). Örülök, hogy visszatértél a vershez, köszönöm!
aLéb
stando: (11-20-2011 @ 11:12 pm) Hát igen, valami ilyesmi...
a_leb: (11-20-2011 @ 11:17 pm) Köszönöm, Ági...
aLéb
aranytk: (11-21-2011 @ 02:44 pm) Ki tudja, meddig tart az önmagunkban való rendrakás, összegzés, elengedés, míg meg nem tisztulunk... Minden esetre nagyon szép sóhaj volt, könnytelen, de nehéz terhek felszabadítója. S a vers, mi otthont adott gondolataidnak, hűen tükrözi értékes költészeted. Szeretettel: Kati
_zizike_: (11-21-2011 @ 04:11 pm) Szép délutánt aLéb! Szokásom szerint, ha elolvasom egy szép verset, ahhoz még vissza-visszanézek, olvasgatom, gyönyörködöm benne, így láttam, még írtál, ezért válaszolok: - most viszont már én is bánom picit, hogy még 1 kommentet írtam, de ezek szerint félreértésben vagyok a dolgokat illetően, - mert én úgy hittem, a versek alatti kommentek, akár kis beszélgetések is lehetnek, nem csak vélemény nyilvánítás magáról a versről. De ha mégis - akkor tévedtem. - Másrészről, azt megértem, hogy nem jó, ha egy verset "meg kell magyarázni", én is jártam már így, úgyhogy az érzés ismerős, tehát értelek, ... de most mégis megzavarodtam nem kissé, miképp, ezután. --- Valahogy úgy van ez aLéb, hogy nem csak írok-gyorsan-valamit-hogy-viszontlátogatást-kapjak, mert jól jön a plusz klikk, mert kit érdekel az a plusz kattintás! Ha valahová visszatérek, s esetleg még írok, az a vers biztos, hogy tetszett. na jó, bocs, ez hosszú lett. üdv.,izike
felix: (11-21-2011 @ 05:17 pm) Bebábozódás. Lesz még ebből pillangó.
Tetszett.
Szeretettel: félix
trendo: (11-21-2011 @ 05:43 am) Érzékletes lelki keresztmetszet egy tökéletes Nirvána előkészület során.
a_leb: (11-21-2011 @ 06:17 pm) Eroica, mindig öröm a hozzászólásod, mert saját lelkeden keresztül olvasol, és így nekem is lesz okom rácsodálkozni a saját írásomra :-). Nagyon köszönöm!
aLéb
a_leb: (11-21-2011 @ 06:18 pm) Bea, igen, valóban így van, sokkal könnyebb úgy, ha már sikerült... de addig... :-) Köszönöm érző olvasásod.
aLéb
a_leb: (11-21-2011 @ 06:21 pm) Kati, nagyon, nagyon örülök, hogy itt jártál. Rend... elgondolkodtató a szó is maga, mert hát lehet-e. A véleményedet olvasva azt gondolom, igen, mert belül megvan mindennek a helye, még ha időlegesen el is húzzuk a függönyöket, hogy ne zavarjon önmagunk megélésében semmi. Köszönöm, hogy meglátogattál.
aLéb
a_leb: (11-21-2011 @ 06:30 pm) Izike, nem vagy félreértésben, valóban el tudunk beszélgetni a versek alatt a versről, a keltett érzésekről, a mondnaivalók különféle megközelítéséről, az eszközökről, sok mindenről. Én egyáltalán nem bánom, hogy hogy többször visszatérsz, és írsz a vers alá. nem azért írtam, hogy nem szeretem, ha egy verset meg kell magyarázni, tudom, hogy senki sem szereti, és nem is ez volt az elvárásod, tudom, te is megírtad, neked mit jelentett, és én is megírtam, bennem milyen gondolatok forgolódtak közben.. írás közben. Annyi félék vagyunk, én bizony, nem örülnék, ha annyira "jól" sikerülne egy versem, hogy ne tudná az egyént, az egyén saját világát megszólítani és reakcióra bírni. Ezért aztán külön örülök, hogy újra erre jártál, és megosztottad velem a gondolataid :-), szerintem ez így jó.
üdv
aLéb
a_leb: (11-21-2011 @ 06:31 pm) Félix, köszönettel olvastalak.
aLéb
vorosliliom: (11-21-2011 @ 07:14 pm) Mintha csak a múlt porait lengetné az este, Béla, egész versedben érezni, ahogy vajúdik mélyedben az idegenné vált világ. A szép rímeken kívül a vers is kitűnő, szinte láttam soraid mögött a haldokló lélek-lángot. Gratulálok! Dana
pirospipacs: (11-21-2011 @ 07:19 pm) Mondhatnám a szokásos, de nem mondom, mert megtudnám szokni. :)) Bizony a semmi , és sosemvolt is fenn tud tartani bennünket, egy-egy ideig. Én voltam ideig-óráig boldog ezektől is. :)) Életünkben folyamatosan meghal bennünk valami, mert "temetünk" éveket, történéseket, korszakokat, s aztán nyitunk egy újat, legalábbis próbálunk nyitni... Mások lesznek a színek ( no, erről tudnék mesélni ) Bocs, aLéb, már megint szószátyárkodtam. :(( Imádtam a mélyliládat is! :) Gratulálok, ölellek: pipacs :)
a_leb: (11-21-2011 @ 08:29 am) Jól érzékelted, köszönöm, Gyula!
aLéb
szilfer: (11-21-2011 @ 08:43 pm) Kedves Béla, néha nagyon sok dologról le kell mondanunk, sőt jó messzire el kell vetnünk, hogy a fölösleges koloncoktól szabadulva újra szárnyalhassunk. A végállomás még messze, új kihívások várnak ránk új csodákkal. Jó volt olvasni versedet. Üdv, Feri:))
Eroica: (11-21-2011 @ 09:04 am) Gyönyörű vers - lemondó, mégis irigylésre méltó erővel és ritmussal fonja össze gondolataidat...
a_leb: (11-21-2011 @ 09:17 pm) Köszönöm a szavaidat, Dana, örülök, hogy mindig látlak a verseimnél. Azt is köszönettel látom, hogy nogy beleérzel a versekbe.
aLéb
_zizike_: (11-21-2011 @ 09:20 pm) :)) oké aLéb, a "picit már bántam" zavart meg, azt hittem, valami gond van, amit jobb tisztázni. :) Ja, a többi oké, 6 év után már csak-csak tudja az emberfia... :)) izike
a_leb: (11-21-2011 @ 09:25 pm) Köszönöm szépen, Pipacs. Azért esik külön jól a hozzászólásod, mert kihallom belőle, hogy éled a verset, persze természetesen nem csak ezt, hanem úgy általában a verseket. Örömmel olvastalak.
aLéb
a_leb: (11-21-2011 @ 09:27 pm) Feri, nemkülönben jó olvasni a hozzászólásod, köszönöm :-).
aLéb
a_leb: (11-21-2011 @ 09:28 pm) Ok, izike :-)).
aLéb
Malan: (11-21-2011 @ 09:35 pm) Nagyon szép és nagyon elgondolkodtató versed! Lerázod magadról a külsőségeket és a személyes dolgokat egyaránt. Mintha egész személyiséged lebontására készülnél, hogy önmagad végső lényegére vethess egy pillantást. Vagy, hogy átérezd a mindenséggel való azonosságodat, végtelenségedet. Számomra ezt sejteti a versed. Nagyon tetszett! Üdvözlettel: Malan
roadrunner: (11-21-2011 @ 09:41 am) Kedves Béla, nekem az jutott eszembe: elengedni tudni kell... Jó kis vers lett. Bea
a_leb: (11-21-2011 @ 09:42 pm) Malan, nayon jól látod, ezt komolyan mondom. Épp ez a két lényeges gondolat fogalmazódott meg bennem a vers elkészültét követően. Őszintén köszönöm.
aLéb
Anna1955: (11-21-2011 @ 10:22 pm) Lerázni az élet minden hordalékát...De jó is lenne... Mint csecsemő, mikor először anyja mellén megpihen, még vakon de végtelen hittel bízva, hogy ami következik, az tökéletes kell legyen... versedből azt éreztem, meg kellene újra születnem... Szeretettel olvastalak: Anna :))
a_leb: (11-21-2011 @ 10:33 pm) Anna, igen, talán az újraszületés lenne az igazi megoldás... vagy elég egy nagytakarítás? :-) Nagyon örülötem, hogy itt láttalak, köszönöm!
aLéb
lena1: (11-21-2011 @ 10:50 pm) Az élet harmadában már megtanuljuk, hogy a szépet is elkell engedni azért, hogy boldogan emlékezhessünk rá. Azt is tudjuk, hogy a fogolyérzés soha nem szárnyalhat égmagasságban, ha itt a földön csak lánccsörtető lépésekkel halad.
Szép verseid mindig szeretettel olvasom kedves Béla!
a_leb: (11-22-2011 @ 05:43 pm) Köszönöm az itt hagyott gondolataid, Léna, örömmel láttalak.
aLéb
a_leb: (11-22-2011 @ 05:44 pm) Ottó, köszönöm, hogy itt jártál, bennem is így tör fel néha.
aLéb
a_leb: (11-22-2011 @ 05:45 pm) Így van, János. Vagy így hisszük, és sokszor ez is elég. Köszönettel
aLéb
a_leb: (11-22-2011 @ 05:47 pm) Kapitány, jó volna... csak egyre hosszabbak az őszök, a telek, és olyan gyorsan szállnak el a nyarak... de jönnek! :-)) Köszönettel
aLéb
a_leb: (11-22-2011 @ 05:48 pm) Szerintem is, Piro, kéne is beszélnem eggyel :-))).
üdv
aLéb
soman: (11-22-2011 @ 05:51 am) Mily sokszor érzi ezt az ember... mikor a magányos perc a megváltás a bennünk szusszanó mindenség kiteljesedésére! Kell néha az elefántcsonttorony, hogy aztán a lélekszárnyaló ily remeket alkosson!
fényesi: (11-22-2011 @ 08:46 am) ...és megtisztulva ott marad az Ember! Tisztelettel! J
Captnemo: (11-22-2011 @ 08:47 am) Ez olyan igazán lemondó vers. És nem csak a hangsúlyos szavakkal mélyíted ezt az érzést, de a színek tónusa is, és minden kép. Gondolom Nálad is csak kis pihenő ez az érzés, mielőtt magasba kapaszkodnál! Legalábbis remélem, igazam van! Szép, mély érzésekkel, és fájással töltött vers.
Attila61: (11-22-2011 @ 09:42 pm) Kedves Béla! Ez egy olyan kiírós vers, amit rengeteg képpel kapcsolt össze a szürkém. Szeretnék én is megszabadulni sok rossz dologtól, érzéstől, álomtól, szóval lenne mitől. Barátsággal! Attila!
piroman: (11-22-2011 @ 10:59 am) Hm. Nehéz bármit hozzáfűzni. A lemondás gyönyörűen megírt teljessége mellbevágó. Ezt csak egy igazán jó költő tudja így.
anonymm: (11-23-2011 @ 09:21 am) Nagyon szomorú, lemondó, mind szavaiban, mind képeiben. És ugyanakkor gyönyörű vers, elgondolkodtatott minden sora. De azért lesz még a semmiből talán teljesség. Örömmel olvastalak, anonym.
Velina: (11-24-2011 @ 04:33 pm) megyek, mert menni kell...talán... tetszik versed, szépeket vel
a_leb: (11-25-2011 @ 02:20 pm) Attilka, bizony olyan , jól látod. Szerintem mindenkinek van, de hát nem is lennénk emberek, ha nem lenne :-). Köszönöm az olvasásod.
aLéb
a_leb: (11-25-2011 @ 02:21 pm) Rajta vagyok, anonym. Köszönöm, hogy olvastál.
aLéb
a_leb: (11-25-2011 @ 02:22 pm) Köszönöm szépen, Vel.
aLéb
|