Ma hozzád fordulok. Egyetlen oknak így maradtál
a mindent elnyelő garatnál hit a búzaszemnek;
talán megpihennek az őserőt felőrlő kövek,
és hajthat még bátor gyökeret, láthat még új napot.
Most Hozzád fordulok. Egyetlen oknak így maradtál,
én indultam úgy, vagy Te dobtál farkasoknak végül,
mindegy, beleszédül a józan, földhözragadt elme...
kicsi népem, sorsom...
szikkadt szívem már csak énekelne, csak énekelne...
hzsike: (12-02-2011 @ 06:06 pm)
Csak énekelj, énekelj, kedves aléb, és írj ilyen gyönyörű vreseket nekünk, hogy a szívünk sajduljon bele, mint ahogyan most, az enyém is.
Nagy figyelemmel és szeretettel olvastam sokatmondó, tartalmas szép, versedet.
Szeretettel:Zsike
Samway: (12-02-2011 @ 06:15 pm)
Nagyon szép fohász Béla ...
Teru: (12-02-2011 @ 06:33 pm)
Kedves aLéb,
A legszebb ajándék amit kaphatunk Tőle egy ilyen szemet nagyra nyitó vers, mint a Tiéd.
Épp most hallgattam egy szomorú dalt és nagyon sirtam a képek láttán és látod, Nálad máris vigaszra leltem. Nem tudjuk mit miér szab ránk, de mindig is azt állitottam, aki keres, az talál. Nekem ma pont erre volt szükségem hogy megerősitse bennem a hitet magam és az emberiség iránt. Köszönöm.
Szeretettel Teru
felix: (12-02-2011 @ 07:15 pm)
Nagyon erős felótés, falfakadt, sodró szófolyam, átmenő sorok, belső rímek, nagyon rafinált felépítés, mégsem kelti a csináltság érzését, csak sodor magával a lezáró megválaszolatlan kérdést követő szerény kívánságig. Ritkán szólsz, de nagyot szól ez is! Gratulálok!
Szeretettel: félix
Summer: (12-02-2011 @ 07:22 pm)
Nagyon szép ez a fohász, többször olvasós. Zsu
vorosliliom: (12-02-2011 @ 08:54 pm)
Mintha csak a régi tisztaságot kutatva roskadtál volna térdre, Béla, de míg nem kacag tusádon a borzalom, míg sorsod nem reszket mosolyok hazugságán, s míg nem honol rémület a magányba süppedt szíveden, addig örülj annak a kis lángnak, mely mélyedben pislog immár ötven éve. Hitedet nem kell megtalálnod, hiszen az mindig benned volt, csak olykor a sárba redőzött eszmék halmaza lepte el. Szép vers, gyönyörűen vezetted le, majd gyönyörűen zártad! Gratulálok! Dana
stando: (12-02-2011 @ 08:58 pm)
Oda-visszatekintő születésnapi vers... Megérintett engem is, Béla. Kicsit megkésve, de engedd meg, hogy virtuálisan meghúzzam a füled. :) Ági
a_leb: (12-02-2011 @ 09:17 pm)
Zsike, köszönöm, hogy olvasol!
aLéb
a_leb: (12-02-2011 @ 09:18 pm)
Samy, de örülök, hogy látlak! Köszönöm a látogatásod!
aLéb
a_leb: (12-02-2011 @ 09:23 pm)
Teru, köszönöm szépen a reakciódat, tudod, ezért is érdemes írni, mert ilyen reakciót kapok, mint a te hsz-ed. Örülök, hogy itt jártál.
aLéb
a_leb: (12-02-2011 @ 09:26 pm)
Félix, köszönöm az értékelésed, örömmel láttalak itt.
aLéb
a_leb: (12-02-2011 @ 09:29 pm)
Köszönöm szépen, Zsu.
aLéb
a_leb: (12-02-2011 @ 09:50 pm)
Szia Dana! Köszönöm értő olvasásodat. A hozzászólásaidban mindig, és most is érzem, ahogyan megéled olvasva a verset, köszönöm szépen.
aLéb
a_leb: (12-02-2011 @ 09:52 pm)
Ági, köszönöm hogy itt jártál, és a köszöntést is :-)))))!
aLéb
naiva: (12-02-2011 @ 10:53 pm)
Nekem most nincs szavam Béla... Ahogy te bele tudsz bújni az ember lelkébe, arra nincs... De tudd: sírdogáltam egy kicsit. Ígérd meg, hogy a talin énekelünk! Ölellek félévszázados!:)
lena1: (12-02-2011 @ 10:58 pm)
A szívünk elfárad kedves Béla és egyre sötétebbnek látjuk magunk körül a nappalokba öregedett fényt, de lelkünk mégis örökfiatal marad és megőrzi vesztett reményünket, mely az utolsó pillanatban is szárnyakat ad a felemelkedéshez.
Szép és igaz gondolataid szeretettel olvastam
Lena
a_leb: (12-02-2011 @ 11:06 pm)
Köszönöm, Zsuzsi! Ígérem hogy a talin énekelünk, bár a magam vonatkozásában az eredmény némileg kétséges... illetve sajnos egyáltalán nem :-)))). Köszönöm, hogy ide látogattál, és a köszöntést külön, is!
aLéb
a_leb: (12-02-2011 @ 11:11 pm)
Így legyen, Léna, köszönöm szépen mindig gazdag hozzászólásodat!
aLéb
Malan: (12-03-2011 @ 02:30 pm)
Gratulálok szép versedhez! Nagyon nagy műgonddal megírt, komoly munka. Minden versed mély és nagyon igényes... :-) Üdv: András
szilfer: (12-03-2011 @ 03:18 pm)
Kedves Bélám, e sorok nagy hatással vannak énrám, oly műgonddal fonod szálait, mintha a párkák rokkája állna itt. Belső rímeid egy telér olvadt aranyával felér, ritmusa pedig sodor, mint hegyi patakon a fodor. Fogadd nagy gratulációmat!
Üdv, Feri:))
Eprecske: (12-03-2011 @ 05:19 pm)
tovább gondolásra késztet :) Szeretettel olvastalak :) Mártus
Lyza1: (12-03-2011 @ 05:36 am)
Olyan mélyről törtek fel a gondolatok ebben a versedben, hogy más emberek lelkében is visszhangot talált. Így megélhette a lelkeden átfutó tüzet, reményt, hitet...
Még sokáig olvashatjuk remélem bölcselkedő soraidat, reményt és hitet adva olvasóidnak.Remek írás! Gratulálok! Lyza
_zizike_: (12-03-2011 @ 09:05 pm)
Mélyen átérzem a versed, értem a gondolatait, a kérdéseit és ahogy telnek az évek felettem, egyre gyakrabban kérdezgetem, hogy mivégre születtem. Gratulálok a versedhez, szeretettel: izike
a_leb: (12-03-2011 @ 10:30 pm)
Nagyon szépen köszönöm a szavaidat, Lyza.
aLéb
a_leb: (12-03-2011 @ 10:31 pm)
András, örömmel olvastam elismerő szavaidat. Köszönöm.
aLéb
a_leb: (12-03-2011 @ 10:34 pm)
Feri, Isten éltessen itt is, nagyon köszönöm rímbe szedett elismerésedet! :-)))
aLéb
a_leb: (12-03-2011 @ 10:37 pm)
Mártus, nagy örömmel olvastalak! :-) Köszönöm!
aLéb
a_leb: (12-03-2011 @ 10:43 pm)
Izike, köszönöm szépen. A kétségek, bizony azok jönnek, egyre csak jönnek, és keressük a válaszokat...
aLéb
Attila61: (12-03-2011 @ 10:57 pm)
Tudod Béla, Neked most, nekem nyáron, mégis a kérdések ugyanazok. Versedben a kétség és a határozott tenni akarás is megszólalt nekem, természetesen szépen és rendezetten építve, ahogyan azt Tőled megszoktuk. A sorok közötti fordulatok emberi sorsot példáznak, olvasás közben nyílik meg a mögöttes tartalom. Remekmű. Igazi komoly darab, amit még nagyon sokszor fogok olvasni. Barátsággal! Attila!
a_leb: (12-03-2011 @ 11:04 pm)
Éltessen az Isten még soká, Attila, köszönöm, hogy itt jártál.
aLéb
AirunAlMarem: (12-04-2011 @ 07:58 pm)
jajj, de gyönyörű...ez jutott először eszembe, így hát, ezt írom...csak írj még sokat, sokat!
a_leb: (12-04-2011 @ 08:10 pm)
Szia AirunAlMarem! Köszönöm, hogy megosztottad velem az első gondolatodat :-))).
aLéb
ho: (12-04-2011 @ 09:32 am)
gyönyörű vers
erda: (12-04-2011 @ 10:28 pm)
Kicsordult a szíved fájdalma, kedves Béla, s én beleborzongtam ebbe a sóhajtásba! Annyira szép, annyira egyedi hangon énekelsz - énekelj még! Szeretettel: Éva :)
a_leb: (12-04-2011 @ 10:38 am)
Köszönöm, ho.
aLéb
Anna1955: (12-05-2011 @ 04:41 pm)
50 év... Nehéz szembenézni vele, de túljut az ember ezen is, és aztán rájön, hogy ha nem hagyja, akkor az idő ugyan múlik, de a lelke képes fiatal maradni... Szerintem Te is így vagy ezzel. Versed nagyon tetszett, kicsit más is mint amiket eddig írtál. Talán egy újabb arcod mutatod meg, csodálatos költészeted palettáján. Szeretettel olvastalak: Anna :)))
pirospipacs: (12-05-2011 @ 04:54 pm)
Mérföldkő aLéb! De hidd el, többen is túléltük. :)) Naponta olvasom ezt a verset, lehet, hogy én is, csak egy "őrült" lennék? Vagy " szikkadt szívem már csak énekelne..."? Lehet. Ölellek, és kívánom, hogy még nagyon sokáig énekelj! pipacs :)
a_leb: (12-05-2011 @ 05:58 pm)
Anna, nagyon szépen köszönöm, hogy itt vagy :-)! Az a szám nem nyomaszt, á, nem :-))))! Örülök, hogy tetszett a vers!
aLéb
a_leb: (12-05-2011 @ 05:59 pm)
Köszönöm, hogy olvasol, Pipacs :-)))!
aLéb
Captnemo: (12-05-2011 @ 08:18 am)
A legelső, ami szemembe tűnt az a hasonlóság, ahogyan versed írtad, és ahogyan én szoktam sorokba rendezni gondolataimat. A belső rímek, a sorvégek közbenső ráfelelése különlegessé teszi! Nekem nagyon tetszik ez is. És persze a tartalom, mely nem ragacsos, és nem is tényszerű. Olyan, mint amikor az ember csak az orra alá dörmög, s néha megédesíti egy-egy cseppenő mézzel az elmúlt keserek ízeit! Gratulálok!
a_leb: (12-05-2011 @ 10:04 am)
Éva, köszönöm, hogy olvastál. Valóban így van, ahogy írod, néha kiszalad az emberből... Örömmel láttalak.
aLéb
a_leb: (12-05-2011 @ 10:13 am)
Kapitány, nekem is eszembe jutott a te írásaid szerkezete, miközben a vers készült :-). Örömmel vettem, hogy tetszett a vers, köszönöm, hogy itt jártál.
aLéb