" Költözöm. Autóra hordják mindenem."  Ez a Cseh Tamás dal járt egyre a fejében. Szereti Bereményi Géza sorait, csapongó képeit. Igen, most is költözik.
Sokszor költözött már életében. Városból faluba. Majd vissza a városba. Költözött egyik lakásból a másik lakásba. Költözött már egyik tanteremből a másik tanterembe, költözött az egyik edzőteremből a másik edzőterembe.
Az élete csupa költözés volt. Felpakolta a teherautóra a bútorokat, a megszerzett javakat, és irány az új cél. Barátok, családtagok segítettek felcipelni mindent az emeletre, vagy levinni a kapu elé, várni a szállítót.
"Költözés az élet." Erre elmosolyodott. Hogy miket ki nem talál az ember költözéskor.
Szerencsére most nem kell pakolni. Minden készen áll. Nem lesz takarítás, cipekedés. Nem kell alkodozni a fuvarossal, mert egységes a tarifa.
Érdekes. Most nincs benne a költözéskor általában megszokott felfokozott izgalom, ami a felfordulással, a rohangászással jár.
Most nyugodtan szemléli a környezetét. Tudja, hogy símán megy majd az egész.
Nem gondolta volna, hogy így is lehet költözni.
Nyugodt.
Az orvos tegnap közölte vele, hogy napjai vannak hátra.