Van egy város, New Orleans.
És egy ház, hol felkel a Nap.
Ez lett a veszte sok szerencsétlennek,
ahol tönkretettem magam.

Pedig anyám kérlelt engem.
Maradjak, itt a szobám.
Voltam konok, önfejű csikó,
és a csavargás lett a hazám.

Mondjátok meg húgomnak!
Ne legyen őrült, makacs!
Kerülje ezt a házat messzire el,
ahol állítólag felkel a Nap

Anyám gürizett egész nap,
hogy feszüljön rajtam a blue jeans.
Szeretőm egy hülye alkoholista,
akit beszívott New Orleans.

Az egyetlen, ami kellett neki,
egy tarisznya, és egy bot. 
Aakkor volt csak boldog,
ha várta őt az alkohol-robot.

Teletöltötte poharát,
de túlcsordult az a pohár.
Akkor tudott csak nevetni,
ha elnyelte egy büdös, ócska bár,

Egyik lábam a peronon.
A másikkal lépek a vonatra fel.
Visszamegyek New Orleansba,
ahol a szüzességemet vesztettem el.

Vár reám Nem Orleans.
Az én időm lassan lejár.
Sírom lesz a város főterén,
egy piroslámpás Ház.