Kerestél az éj közepében,
Mint egy pillangó a gyertyafényben,
Úgy égtél, mint egy tiszta fáklya,
És én voltam a kulcs a zárban.

Fáradt vagyok, mint, ki sosem alszik,
A barlang mélyén hang sem hallik,
Ígéretek, mik sosem voltak,
Hazugságok, ha jön a holnap.

Nem segít most senki nekem.
Tenger mélyén az életem.
Bent vagyok egy útvesztőben,
Merre menjek? Eltévedtem.

Kórus:

A szökevény vonat sosem tér meg.
Egyre rója az útvesztőket,
Lehetnék én máshol már,
Talán itt, vagy ott talán?
Mutasd meg, hogy a mosoly nem fáj,
Hitesd el, hogy élni sem kár,
Hogyan lettem rosz múlt-idő?
Lábamon egy fáradt cipő.

Odamegyek, hol eddig senkise járt
Tudok én már minden szabályt.
Az esőben fuldoklom én,
Így lettem egy vonat-szökevény.
Minden eltört, porló homok.
A Nappal, az Éjjel, és a Földi Angyalok.
olyan, mint egy démon-mese.

Kórus:

Fut alattam a szökevény vonat.
Őrült eső mossa arcomat.
Az állomásbóll kifelé futok,
Hol tiszta ésszel már sosem alhatok.
A szökevény-vonat sohasem áll.
Átrobog a múltnak nyomán.
A szökevény-vonat a véremben ég,
Szökevény vagyok, de ki vagyok én?