"Kicsit vegyük most komolyra"
az égen látszó csillagok útjait.
A szél szemünk elé a port hogy sodorja,
hogy a náthától alig látunk valamit.

Az árnyékok hangos neszekkel rohannak,
érzik, hogy a hold vett föl borral teli köpenyt.
Gonosz játéka lesz az írigy sorsnak,
ha elfogy, mielőtt nekem teltet jelent.

A látók engem jó messze elkerülnek
met látónak én rövid vagyok.
és írni sem nagyon tudok semmit,
mert kezemmel csak poharat foghatok.

Mert józanságnak itt vagyon helye,
a két hold táncol, meg a csillagok.
ropják keményen ezt a dögös táncot,
csak azt mondd meg, én hol vagyok?

A lelkem most hol sodródik?
egy szörf deszkán, alul, vagy felül?
Az éjszaka mondja: csitesz berúgtál,
én jól tudom, itt, a kocsmán belül.