" ha talán ennyi volt"
de még nem búcsúzom
bár most fáj
és újra előjött csúzom

"villanásnyi vágyak"
merre vagytok
pihenésre váró ágyak?

a fénybe az árnyékok járnak
futnak sebesen
és dőlnek le azok a gátak

az ágakon reccsen
tétova léptem
vizes a cipőm
megint egy pocsolyába léptem

a vihar tombol fölöttem
hoz győztes koszorút
legyűrtem fagyos emlékeimet
a telet leköröztem

puha hótakaró alatt
hallatszik könyörgésem
hozzatok egy dobot
hogy ne legyen egyedül szívverésem

" karomba zsibbad a szó"
iszom Unicumom,
ez ám a keserű útravaló!

mára ennyi volt
most megyek
a fejem kissé fáj
és szédelgek fellegek felett