" Botjára támaszkova áll a dél."
tavaszra öltözött lányok között
firiss, ledér virág illatról beszél.
és a lányok tanakodnak,
melyik kopott öltönyébe öltözött.

Ma csütörtök, Csilla napja van.
egy kezemen hat ujjam töröm el,
sóhajtok szomorúan, agyam
nem a kalapácsra, a lángra figyel.

Talán áprilist terít rám a Nap.
ujjaival tétován játszik fent az Égen,
hogyan leszünk ott, a magasban boldogabb,
és repülünk kacagva, tetovált kéken?

csodálom magamat, ahogy csak lehet.
repülni szárnyak nélkül ott a magasban,
ehhez az ember sok hamburgert ehet,
hogy a kalória halmozódjon fent az agyban.

Egy lyukas zoknim, lábujjam éppen kilóg.
talán lehetne a versben most itt egy prológ.
a pénzem azt tudom, az, ami nekem nincs.
kezemben éppen egy Metró lenyúlt kilincs.

ne félj a postástól! csak szépeket hoz.
táskájában sok-sok levél,
nagyranőtt sárga doboz. és
egy APEH vérehajtó, mely mindent megér.

fizess, vigyél, de ne add fel elveidet!
adj mindnyájunknak egy jó napot.
csak arra figyelj, hogy boromat el ne vidd,
és ezért lesz egy jó holnapod.

Botjára támoszkodva jár-kel a dél.
ezért lassan, bölcs ember példájára ballag el.
emlékszik sok nőre, ki szép, és ledér.
ki az emlékkönyvben szerelmesen elótted térdepel.