A börtön kosztom egy kancsó poshadt víz,
egy szelet penészes, szikkadt kenyér.
Nem éppen nagyvilági étek, de legalább
nem vagyok egyedül, hisz oly sok itt az egér.

A Nap is alig süt be a rácson keresztül,
a sehol-sincs ablak üvegen.
Igaz, nem is nagyon bánom, legalább nem kell
használnom legújabb trendi napszemüvegem.

Már csak emlékemben él a sok gyönyörű női mell,
és csábító, kerek fenék,
hamarosan jön a halkszavú pap, hogy
az utolsó kenetet gyarló fejemre felkenék.

Hol vannak a régi barátok, víg tivornyák? Elmúltak.
Lám, ennek is meglett a megérdemelt ára.
Holnap hajnalban kakasszóra jön a hóhér,
és viszik remegő testem a szörnyű bitófára.

Ott áll velem szemben a hóhér, oldalamon
két kinyalt porkoláb, én vagyok a fogoly.
A szívem hevesen dobog, hajam zilált, és
ünneplő ruhám megrágta néhány éhes moly.

A hóhér villogó szemekkel rámnéz.
Szeméből kiolvasok egy csomó ördögi talányt.
S harsogó hangon kérdi meg tőlem:
- Akarod-e feleségül elvenni a kövér Margot-nak
elnevezett dúskeblű leányt?