"Néha mikor vénségemre elmegy az eszem,"
és feles nyugtatómat a nyelv alá beveszem,
és többet nem iszok, nem piálok, mert
a pult mögött egy földönjáró tündért látok.

- Hogy hívnak téged, te gyönyörű szívem?
Szűzies erényed hírét messze földre elviszem.
Zengem én, hogy míly szép vagy, és míly jó,
rólad dalol majd az egész Európai Unió.

-Cuppantsd felém vérvörös, égő szádat,
lesz majd ezért nékem az Égben bűnbocsánat.
És ha hozol nékem pluszban egy felest,
az asztal alatt kapsz jattul egy diszkrét kezest.

Hozsánna hozzád, ki minden pénzt megér,
Te vagy a pult mögött álló legszebb bártündér!

- Villantsd fel most mindkét formás lábad,
ez a mintás harisnya rajtad éppen telitalálat,
nézd, ott a sarokban látok egy takaros zongorát,
vegyük rajta számba a pianisták hosszú sorát!

- Nyújtsd ki az Ég felé bombázó, dögös lábad, és
gondolj magad alá lágyan ringatózó Velencei gondolákat.