"A sínt már hegesztik",
szikráknak tüze jár.
De nem a légben,
szép női szemekben,
a Földön áll a bál.
Villámló tekintet,
mely lecsapni nyomban kész.
Sehol egy "hárító",
elért hát most a vész.
Ezután durranás,
hatalmas hangrobaj.
Szavaknak árja önt,
fülednek jó nagy zaj.
Levegő megfagyott,
pedig kint víg a nyár.
megtudod pontosan,
mi volt a jó anyád.
Félóra eltelik,
a vihar csöndesül.
Az ülőkét lehajtod,
amire a nő leül.
Lakásban hallgatás,
nyújtózik most a csend.
Állsz, mint egy kisdiák,
Uraim lesz itt rend!