| Küzdőtér |
|
|
|
Cím: Írott tojások
Szerző: csitesz - Dávid József
(05-07-2011 @ 02:31 pm)
:
A hajnal hűvös volt. A nap még nem jött fel az égre, ezért a börtön falai a laktanya többi épületéhez hasonlóan dermesztő hideget árasztottak magukból.
Hallgatta a többi rab rendszertelen horkolását a zsúfolt helyiségben, amit csak az udvaron járőriző a börtönőr szabályos léptei öltőztettek fel valamiféle groteszk kakofóniába.
A szalma, amin feküdt, dohos volt, az orrát facsarta a bűz.
A patkányok teljes leki nyugalmmal grasszáltak közöttük, mintha valami korzón lennének, és időnként belecsíptek egyikük másikuk húsába, aki túl mélyen aludt ahhoz, hogy védekezni tudjon ellenük. Igazolódni látszik a tetél, hogy a delfinek mellett a patkányok a legintelligensebb állatok - gondolta keserűen. Csak akkor támadnak, ha minimális az ellenség védekezésének az esélye.
Próbálta átgondolni az elmúlt nap, hetek, hónapok, évek történéseit. Minden perc, mint egy képernyőn, pontosan pergett le benső szemei előtt. Látott minden képet, hallott minden mondatot. A lelkében volt minden cselekedet, amit tett, és a testén érezte mindazt a megaláztatást, fájdalmat amit elkövettek vele szemben az elmúlt napon Sebei még véreztek, de lelke nyugodt volt. Hogyan is mondják ezt? "Egy embert el lehet pusztítani, de megtörni sohasem." Szép gondolat egy öreg halásztól.
Ahogy jött fel a nap, egyre világosabb lett a börtönben. A szűk ablaknyíláson keresztül töretlen optimizmussal áramlottak be a sugarak, kiáltva, hogy - Hahó emberek! Szép nap virradt ránk!
Rossz címre jöttetek. - Gondolta keserűen, de azért elmosolyodott. A napsugarak is tévedhetnek.
A többiek is el kezdtek forgolódni, ébredni siralmas nyoszolyájukon. Fájdalmas sóhajok, hangos nyögések, rekedtes krahácsolások hallatszottak. Az elkárhozott lelkek apró jajkiáltásai Kharon ladikjában a valamikor volt élet után .
Kintről fegyvercsörgés hallatszott. Most indul a reggeli őrjárat. Ilyen időtájban végigjárják a várost, és ellenőrzik, hogy nem történt-e rendbontás az éjszaka. Persze, napközben is őrjáratoznak. Őríznek , és védenek. De mit?
Megint elmosolyodott. Hogy lehetek ilyen nyugodt?- kérdezte magától. - Mert így kell történnie - adta meg a választ saját kérdésére.
Kulcscsörgés hallatszott, majd nyílt a börtön ajtaja. Két őr lépett egy-egy nagy cserép tál kezükben.
- Nesztek kurafik, az utolsó reggelitek! Kemény tojás, és kenyér.
Felvette az elé hajított két tojást és darab kenyeret. Szeme elé emelte az egyik tojást, és csodálta formáját. Mennyi gondolat van benne egy ilyen egyszerű testben! A természet tökéletes teremtménye.
Nem volt éhes. Pedig nem evett az elmúlt napokban. Mégis tudata teljesen tiszta volt, testben erősnek érezte magát.
Nézte a tojásokat, forgatta őket, majd eszébe ötlött valami. Felvett egy kis, éles kavicsot, és aprólékos betükkel mindkét tojás hélyára rávéste az alábbi betűket: INRI. Iesus Nazarenus Rex Iudeorum.
Ím, így kapcsolódik egymáshoz kezdet, és a vég. Teljesen megnyugodott. És most már egyáltalán nem félt a haláltól.
(392 szó a szövegben) (854 olvasás) 
|
[ Vissza: csitesz - Dávid József | Művek listája ] |
|
|
|
|
|
