Drága Zsuzsim!
most ettem meg utolsó falat uzsim,
s letőrlöm a morzsát is a számról,
hogy illő módon teljesítsem küldetésem,
melyet nekem a Sors adott, és sejtésem,
hogy neked is életed vágya beteljesül,
mikor feléd heves csapásokkal valaki repül,
s homlokodról a gondok ránca menekül,
közben érzed, hogyan árad szét benned az ihlet,
mint jófajta kisüsti leküldése után a gyomorban az élet,
és véred száguldozik ereidben akár egy versenyparipa,
aki lehet akár Overdose jövendőbeli gyorspatájú fia,
és a szavak, mondatok tódulnak ki elmédből, mint képek,
és Te ott állsz a vászon egyik oldalán, kezedben ecset,
a vászon mögött ül egy férfi akt talán, várva,
hogy vonalak, színek kerüljenek az élettelen szövetre,
és a gondolat váltson lüktető szövegre, és zavarj el
szobád sarkaiból minden lusta házipókot, mert itt
hozok néked egy hatalmas, cuppanós fiú Múzsa csókot.