Ül hosszú, méla lesben a fa ágán a bölcs bagoly.
Ő az éjszakai erdők, mezők zura ura,
így szándéka hírnevéhez méltón bizony komoly.
Korgó gyomra mondja néki, itt a vacsora idő,
tele lesz mindjárt a pici poci,
s lesz sok-sok pocoknak bendő temető.
Szimatol buzgón az éktelenül éhes egér.
Orra, mint egy örökmozgó ide-oda jár,
számára miden gabona szem mennyei kéj.
Elrágcsál sok búzát, mely így este bő kaloriát ont,
de nem érdekli őt a fogyó', így, bögyösen szép, és pont.
Meglátja a kis izgő-mozgót az infraszemű uhu.
Csábító, gömbölyű formák, kecses, gésa  mozgás,
ellenálni egy ilyen kísértésnek, férfi részről nuku.
Működésbe lép ilyenkor az adrenalinnal telt hím ész,
udvarolni kezd, és ez egy romantikus női szívnek kész.
Elfordult a szemérmes Hold, hogy mit csinál a bagoly, és az egér.
Levetkőzték tollaik, gátlásaik, és így lett frigyükből a csupasz denevér.