Ha harmat üli meg, a szempilláidat,

Ne szégyenkezz miatta, az egy vádirat.

Ha döbbent fájdalom némítja ajkad,

A szemed mondja el majd, a vádakat.

Nem rajtad múlt, te mindent adtál.

Nem rajta múlt, hogy semmit se kaptál.

Oly álmokat szőttél könnyelmű lényébe,

Mely ott nem volt, s kipergett belőle.

Ő csak játszott egy színes játékot,

Percnyi varázslat, neki csak ennyi volt.

S szaladt is tovább, s kacagva nézte,

Hogy lázasan vágytál, az ölelésre.

Nem szól a harsona, nincs világ vége,

Háborgó lelkedet nyugtasd meg végre.

Tanulj hát belőle, nincs már mit tenni,

Elmúlt egy szerelem, hidd el csak ennyi.