(előhang, mentegetőzve)
Lesz bőven köztetek,
ki majd méltón megírja
a magasztos örömöt,
a meghatót...
Én inkább a káromkodó
sofőrre figyeltem,
ki csüggedten nézte
a könyvvel telt platót.

Ám szkepszisem ne terjedjen,
mint az influenza járvány!
Véleményem ritka, esetleges,
mint zöld zafírban a zárvány...
(Amúgy meg, setét felhők előtt
legszebb a szivárvány!)

(pillanatképek mozaikja)
1.
Két rutinos kiadó
(á harminc év praxis)
találgatja, hova száguld
a Gutenberg-galaxis.

2.
Feltűnik egy öreg pszichológus,
ki íróként is volt már sikeres,
savószeme zavartan megrebben,
nem könyvet, ismerőst,
csak WC-t keres...

3.
Szalonképtelenül szitkozódik
a szilikontól dús, újdonsült díva:
nem ugrálják eléggé körül,
pedig két hónapja meg van híva..

4.
Pohos pincér támasztja pultját,
láthatóan unja az egészet,
reménye az extra keresetről
néhány perc alatt elenyészett.

5.
Egy köpcös és egy hórihorgas árus
eljátssza újból Zorot és Hurut...
a kövér kezében bűzös szivar füstöl,
ki is tör belőle az idült hörghurut.

6.
Két szenilis hadastyán
nemzeti zászlóval
körülbicegi a vásárteret;
"Mindenki monnyon le!"
büszkén ezt kiáltják,
így tisztelik meg
a  könyvünnepet.

7.
Körültetovált, kigyúrt kopasz
szemében mohó késztetés;
elkélne már "ezeknek" ismét
egy jó kis balhé,  könyvégetés...

8.
Felvonul a szokásos rezesbanda,
s míg az indulókat recsegve fújja,
egy bámész árus háta mögött
a napi bevételt valaki megfújja.

9.
Egy galambősz nyugdíjas tanárnő
könnyezve símogat két címlapot;
tanítványai írták, neki bezzeg
tiszteletpéldányt egyik sem adott...
Megvenné, de akkor majd holnap
a boltban nem adnak kenyeret, tejet,
örül, hogy ki tudta fizetni
oda-vissza a két vonaljegyet.

(utóhang)
Barátom! Rám ne haragudjál,
hogy ünneprontón festem le
e csodás, közös ünnepet!
Ha jönnek jobb idők, majd én is írok
szépet, szívmelengetőt Neked!

Ne szomorkodj, alkossál nyugodtan
ezüstösen csillogó, gyönyörű verseket:
én meghúzódok fekete foncsorként,
fal felé fordulva a hátad megett.